Papp Dóra és Kovács Alexa
Kovács Alexa: Hogy jött az ötlet, hogy átírd a történetet?
Papp Dóra: Évek óta gondolkoztam már rajta, és nem tudtam tovább elhallgattatni azt az apró hangot a fejemben, hogy Helena megérdemel egy új esélyt. Hallgattam a megérzésre, szóval Helena újjászületett.
K. A.: Mit gondolsz, azok, akik olvasták a korábbi kiadást, ezt is elolvassák majd? Kaptál ilyen visszajelzéseket olvasóktól?
P. D.: Remélem, hogy elolvassák, mert egy csomó extra jelenetet találnak benne, és a kedvenc karaktereik még közelebb kerülhetnek a szívükhöz. (Legyünk őszinték, ezalatt Jeremyt és Jetet értem.)
K. A.: Mi a különbség a korábbi illetve az új kötet között? Mit változtattál? Vannak megegyező jelenetek?
P. D.: Vannak megegyező jelenetek, ezeket inkább feszesebbé tettem. Sokat húztam ki a kéziratból és sok új jelenet került bele. Valamelyik jelenetet kibontottam, ami a korábbi verzióban csak egy bekezdésnyi leírásként szerepelt. Alapvetően úgy érzem, sikerült dinamikusabbá tenni a regényt. Nem is beszélve arról, hogy a karaktereket is hitelesebbé akartam faragni, kissé átgyúrtam a személyiségüket. Leginkább Helenán változtattam, és nagyon jót tett neki, hogy átgondoltam a személyisége alapjait.
K. A: Hogy zajlott az át/újraírás folyamata?
P. D.: Egyszer csak nekikezdtem. Nagyjából a felénél jöttem rá, hogy teljesen új karaktert adok a regénynek, szinte új könyvet írok, ezért elkezdtem elölről az egészet. Így meg is találtam a hiányzó láncszemet, ami végig zavart. Többlépcsős folyamat volt, de imádtam írni.
K. A.: A borító szemet gyönyörködtető. Mennyire van benne a te elképzelésed?
P. D.: A borító ismét Szabó Vince munkája. Úgy csináltuk, mint a Tükörlelkek és a Bolyongó esetében: volt egy-két támpont, javaslat, motívum, amit megadtam neki, és szokásához híven olyan csodát művelt, amit ha hatszor születek, se tudnék előre elképzelni. Mindig meglep valami szépségessel.
K. A.: Milyen érzés volt realisztikus történetek után fantasy történetet írni?
P. D.: Hiányzott. Mindkettőt szeretem.
K. A.: A fejezetek elején lévő zenéket mi alapján választottad?
P. D.: Itt máshogy oldottam meg a zenéket, mint a magyar ifjúsági regényeimnél. A Fénytörésben minden fejezethez tartozik egy-egy dal, ami az ad ott fejezet hangulatához, tartalmához passzol. Ez alapján választottam ki a dalokat.
K. A.: Gondoltál arra, hogy nem csak Helena, de Jeremy nézőpontját is belevidd a történetbe?
P. D.: Nem, végig Helena a főhős, az ő változásait és küzdelmeit követjük végig. Ezekben természetesen Jeremynek nagy szerepe van. Élvezetes kísérlet volt egy érzékeny, művészlelkű fiút összepárosítani egy negatív helyzetű, nyers, néha bunkó lánnyal. Jeremy mutatja meg Helenának, hogy nem gyengeség megélni az érzelmeinket, ami izgalmas felfedezőút a lány számára.
K. A.: A Raven családnak és Helenának is komplett eredettörténetet adtál. Ezek teljesen fikciók, vagy van valóságalapjuk?
P. D.: Úgy voltam vele, ha már fantasyt írok, szeretnék történelmi tényekből kiindulni, ezért nyúltam vissza egy-egy konkrét középkori vagy még korábbi eseményhez. Szeretem, amikor nehezen elkülöníthető a történelem és a fantázia világa.
K. A.: Gyógyító, Ráolvasó vagy Látó lennél szívesen?
P. D.: Látó.
K. A.: Melyik természeti erőt uralnád szívesen, és miért azt?
P. D.: Ez sokszor eszembe jut, és sosem tudok dönteni a víz és a föld között. Alapvetően melankolikus és flegmatikus személyiségkeverék vagyok az elemző agyam miatt, ami sosem tud leállni. Ezért lyukadok ki mindig ennél a két őselemnél.
K. A.: Gőzerővel a folytatáson dolgozol. Elárulhatsz róla valamit?
P. D. Magamat is megleptem azzal, hogy milyen mértékben dolgozom át. Sokkal jobban, mint az első részt. Szerintem nagyon jót tesz neki, egyelőre elégedett vagyok vele.
Hozzászólások