Jó lenne tetten érni a pillanatot,
amikor az egyensúlyát veszített
test zuhanni kezd, amikor a kéz
kétségbe esve támasztékot keres.
Jó lenne tetten érni a pillanatot,
amikor a térd összecsuklik, és
közeledik a test a térkövekhez,
mert az esés erejét csak fokozza,
az ütést megsokszorozza, hogy
szinte mindig a rosszul lerakott,
hepehupás térkövekre zuhanok.
Ha szerencsés vagyok, nem törik
a csont, de lassan meggyűlölöm az
összes városunkat tönkre tevő,
egyforma arcúra átrajzoló, jellegtelen,
rideg kősivataggá változtató rengeteg
térkövet, amelyeknek én magam is
annyi sérülést köszönhetek. Szürke a
szürkén, kész reménytelenség.

Megosztás

Tweet