Az alkonyi fák az isteneké.
A kentaur nimfákat olvas belé,
a kerub áldottságában megérleli.
A lelopott gyümölcs zengőn tudja,
az élet csontkemény, csontsovány, –
és a sovin ösztön mindent tönkretesz.
Isten van, Isten kísérletet tehet.
Az ember alázat és áldozatvállalás.
Úgy veszítsd el önmagad, mintha
önmagadban önmagadért éltél volna.
A többi: millió seb s vándoridő!
Hozzászólások