A kuvik hétszer szólt bele az éjszakába,
és nem tudom kihez szólt így, kiáltva:
Húúú! Hu-húúú!
Csak én hallottam?
Nincsen rá tanú…
Aludtak mind, mikor riadtam éjjel,
s őriztem létünk a surranó veszélyben.
– Távozz kuvik, te szép halálmadár!
Hajnalodik, a napfény rád talál…
Hozzászólások