Lelkesedtek kis gyermek-gyertyalángok,
s tőlük fenyőzöld ezüsttel világlott…
Üveggömbsor meg úgy csengette fényét,
ördögöcskék is tátott szájjal nézték!
Ó, Karácsony, sziget a köznapokban,
Ünnep, mely máris merül el a gondban,
árnyék-rejtélyek, fák kéksötét ága,
fénytelenség fénnyel dús hitvilága!
A gyermeknek jó hinnie, hogy vár még
rá a jövő: aranydió-ajándék,
kinyíló tájak itt is, ott is, messze,
sötétnél ablak szépség-fényszerelme.
Sok-sok felnőtt is sóhajt, arra vágyik:
eljuthasson a Lélek Csillagáig.
Eljuthat-e? Hallgatok árnytelt fényben.
Miért bántanám Karácsony-hitében?
Inkább kívánom: bárcsak minden lélek
Lélekként értené meg Messzeséged,
a hihetetlent, Álomég-Karácsony,
melyről meséd ott, élénk gyertyalángon!
Szóljon hozzá!