Azon a régi játszótéren ültünk 2007
forró nyarán, rajtam az aprócska szürke
szoknyám, azon a nyáron voltam utoljára
olyan sovány, hogy körbe forgott meg
lecsúszott az összes szoknya, ültünk a padon,
egymás kezét fogva: két középkorú ember,
sütött rólunk a szerelem. Kész modern
kori Rómeó és Júlia, túl az ötvenen.
Néha bementünk egy kapualjba, kicsit
csókolózni, a régi könyvtárellátónál,
míg a biztonsági őr együttérzéséről biztosítva
el nem kergetett minket. Akkor volt, hogy
megkérdezted, mi lesz velünk 25 év múlva,
amikor már öregek leszünk? És én azt feleltem,
elmegyek hozzátok, becsöngetek, beülsz egy
kerekes székbe, és elviszlek egy másik játszótérre.
Hogy rohanunk majd lefelé a hegyről! Meglátod,
milyen boldogok leszünk! Azóta bank épült a
játszóterünk helyén, a mi szerelmünk is véget ért,
az a szürke szoknya pedig a szekrényben várja,
hogy odaadjam valaki másnak, hátha varázs erejénél
fogva azt a régi szerelmet még egyszer visszahozza.
Hozzászólások