A sétányon halálra ítélt, és kivágott nyárfák
torzói kivétel nélkül mind kihajtottak.
Méternyi magas bokrokká varázsolta őket
a fákban növekvő élet, a bennük keringő nedvek
néhány hónap alatt. Fényes szép leveleiket most
langyos szellő borzolja. Nem tudok úgy elmenni
mellettük, hogy ne simítanám meg őket.
Mind élnek, ott, ahol régebben fasor állt, most
bokrokká terebélyesedett rönkök állnak.
Különös bokrok ám ezek! Az elpusztíthatatlan,
halhatatlan fák emlékeztetnek. Egészen addig
zöldellnek majd a sivár szürkeségben, míg
valakinek eszébe nem jut, hogy valamiképpen
mégis ki kellene irtani őket. De addig még élnek.
Hozzászólások