Gyógyító robotok
A lélekorvos kivett a szekrényből egy nagyjából félméteres, tojás alakú bábut, és az asztal közepére helyezte. Néhány pillanatig ide-oda ingott, majd megállapodott. Halványzöld színű volt, a felszíne bársonyosnak tetszett. Két szem, valamint orr és száj volt ráfestve egy-egy sötétzöld vonallal. A páciensben kellemes benyomást keltett, már-már vonzónak találta.
__– Nos, erről beszéltem – mondta a lélekorvos. – A magány okozta depresszió kezelésére fejlesztettük ki. Árammal működik, de elég nagy a fogyasztása, meg kell mondanom. Gyógyító sugarakat bocsát ki, és a hatótávolsága legfeljebb tizenöt méter.
__– Mégis, hogyan hatnak azok a sugarak? – kérdezte amaz hitetlenkedve.
__– Ez egy A típusú robot – magyarázta a lélekorvos. – Sugarainak hatására a páciens egy idő után úgy érzi, hogy társra talált, aki tiszteli, becsüli, a kedvét keresi, aki figyelmes hozzá, elhalmozza gyengédséggel és szeretettel; akinek számára ő mindenkinél és mindennél fontosabb, a legfontosabb.
__– Szépen hangzik, ami azt illeti – mondta a páciens. – Ki lehet próbálni?
__– Nem – felelte a lélekorvos. – Több napba is beletelhet ugyanis, mire a sugárzása semlegesíti a páciensben felgyülemlett negatív energiákat, és feloldja a védekezésképpen kialakult gátlásait.
__– Akkor megveszem – mondta amaz.
__– Már megbocsásson – szólalt meg a lélekorvos némi töprengés után –, de én mégse ezt ajánlanám. Az A típusúakat egy idő után szinte mindenki visszahozza, és B típusút vesz helyette, amit így kedvezményes áron adunk.
__– Valóban? – csodálkozott amaz. – És hogyan gyógyít a B típusú robot?
__– Sugarainak hatására a páciens egy idő után úgy érzi, hogy társra talált, akit tisztelni és becsülni tud, akinek a kedvét keresi, akihez figyelmes tud lenni, akit elhalmozhat gyengédséggel és szeretettel, aki mindenkinél és mindennél fontosabb, a legfontosabb számára. Nos, ebből a típusból még senki se hozott vissza egyet se.
__– Akkor egy olyant vennék – mondta a páciens, nem nagy meggyőződéssel.
__– Sajnos, hiánycikk – mondta a lélekorvos –, de előjegyzést veszünk fel rá, és egy hónapon belül leszállítják.
__– Akkor előjegyeznék egyre.
__– Rendben.
__Miután elköszönt, a páciens még visszafordult az ajtóból.
__– Addig mégis megvenném ezt az A típusút – mondta, kissé szégyenlősen.
Meglepetés
Az ifjú fontos döntések előtt állt, és tanácstalanságában felkereste a bölcs remetét, hogy megtudja tőle, milyen következményei lennének az egyes döntéseinek. A remete szívélyesen fogadta.
__– Úgy hallottam – kezdte a mondanivalóját –, hogy a remeték hajlott korukra képesek a jövőbe látni.
__– Így igaz. A halál közelsége teszi – válaszolta az. – De a legnagyobb mesterek se látnak egy emberöltőnél messzebbre – tette hozzá.
__Aztán mintha valamilyen megérzése támadt volna, felemelte a mutatóujját, és tekintetét az ifjúra szegezte.
__– Hamarosan elszáll felettünk harminchárom madár, napkelet felé – mondta jelentőségteljesen.
__Valóban, kisvártatva fel is tűnt egy csapat madár a magasban, napkelet felé tartva, és lassan elvonult felettük. Harminchárom madár volt, ahogy az ifjú számolta. Ámulatának láttán a remete alig észrevehetően elmosolyodott.
__– Ez nem bizonyít semmit – legyintett. – Ebben az évszakban, a napnak ebben a szakában, ugyanebben az időben mindig elszáll a kunyhóm felett ez a madárraj, napkelet felé. Nos, komolyan szólva – folytatta –, hajlott koromra én is eljutottam odáig, hogy a jövőbe lássak. De mint senki közülünk, én se árulhatok el semmit a jövőről, mert azzal befolyásolnám, vagy akár meg is változtatnám a bekövetkezendő történéseket, tehát beavatkoznék a felsőbb elrendelésekbe, amiért büntetésből adott esetben több életet is visszaesnék a végső megsemmisüléshez vezető utamon, ami után már nincs újjászületés, vagy akár kezdhetném elölről, ami pedig a legsúlyosabb büntetés volna.
__Elhallgatott, mintegy figyelmeztetésképp felemelte a mutatóujját megint, és az ifjúra szegezte a tekintetét.
__– Hamarosan egy nő sikolyát fogjuk hallani, ahogy leveti magát a szikláról, nem messze innen.
__Valóban, mindjárt hallatszott is a sikoly. Az ifjú beleborzongott.
__– Megmenthettem volna az életét – mondta a remete közömbösen –, de súlyosan bűnhődtem volna miatta. Neki is be kellett teljesítenie a sorsát. Nos, hallgatlak.
__– Az után, amit elmondtál, már tudom, hogy nem segíthetsz nekem. Fontos döntések előtt állok, és azok lehetséges következményeit szerettem volna megtudni, és persze a tanácsaidat hallani a végső döntéseket illetően.
__– Csak annyit mondhatok, jobb, ha senkitől se kérsz tanácsot, mert így csak magadat okolhatod majd, ha egy-egy döntésed elhibázottnak bizonyul, ha pedig helyesnek, akkor meg senkinek se tartozol hálával.
__Hirtelen vakító, hevesen vibráló fényesség ragyogta be a fél égboltot, elhomályosítva a napot, de mindjárt ki is hunyt. Megremegett a föld, és messze a hegyek mögött egy hatalmas gomba elmosódott árnya emelkedett a magasba. Szűnni nem akaró, tompa, pokoli morajlás hallatszott.
__– Ez meg micsoda? – kérdezte ijedten az ifjú.
__– Amit nem láttam előre – válaszolta a remete kissé szégyenkezve –, pedig tudtam, hogy előbb-utóbb bekövetkezik. A vakító fényesség és az égbe nyúló gomba, amiről néhai mesterem beszélt a jövőbe tekintve, kevéssel a halála előtt. A csodafegyver, ami egy egész várost elpusztít egyetlen pillanat alatt. Így kezdődik majd egy új korszak az emberiség történetében, ahogy mondta… Járj szerencsével az utadon.
Hozzászólások