Virga László
A csendes pihenő alatt általában sakkoztunk Lacival. Egyik parti során, miközben ő a következő lépést fontolgatta, fölnéztem, és nem tudtam szó nélkül hagyni az elénk táruló panorámát:
– Nézd csak, milyen előkelő helyre kerültünk; jobbra a Gyűjtőfogház, balra a Köztemető. Nehogy már elcsüggedjünk, csupa jó hely.
Laci körülnézett, és mikor meggyőződött, hogy nincs a közelünkben senki, elkezdte:
– Igen ám, csakhogy én azt – intett a fejével a Gyűjtőfogházra – belülről is ismerem. – Majd mesélni kezdett.
Már egész fiatalon belépett a Magyar Kommunista Pártba. Az egyetemen magyar-történelem-francia szakos tanári diplomát szerzett. Csakhamar Rajk László egyik személyi titkára lett. Főnöke több mint két évig belügy-, utána majd egy évig külügyminiszter volt. Rajkot 1949. május 30-án tartóztatták le, Virgát másnap. Éppen a lábát áztatta otthon, mikor megérkeztek a bőrkabátosok. A személyazonosítás után elhangzott egy rövid parancs:
– Öltözzön fel, velünk jön.
Innentől kezdve a család majdnem hat évig nem tudott róla egy árva mukkot sem. Él? Halt? Merre van? – Semmit. Brutális kínzásokat szenvedett el. Halálra ítélték. Nyolc hónapig minden reggel várta a kivégzését. Az életfogytiglani börtön már üde színfoltnak tűnt az előző büntetéshez képest, bár a fegyőrök sokszor kegyetlenül végigverték a foglyokat gumibottal, puskatussal, mikor mi volt a kezükben. A fogsorából több fogat kivertek, mint amennyi megmaradt. (Végül is csak megfogadták a pribékek Kádár János, a Rajkot követő belügyminiszter örökbecsű utasítását 1949-ből: Minden eszközzel kell tudni ütni. Ütöttek is.)
– És ezek után most is párttag vagy? – kérdeztem elámulva.
– Az eszme szép, csak a kivitelben adódtak hibák – válaszolt töretlen optimizmussal.
– Nem, Laci, nem! Az eszme ugyanolyan rothadt, gyilkos és kegyetlen, mint akik kitalálták, vagy idők során vezényelték a kivitelt. Azok nem hibák, hanem égbekiáltó bűnök voltak.
Virga László néhány évtizede már a Rákoskeresztúri Új Köztemető lakója.
Hozzászólások