Lányaimnak szeretettel, akiknek sosem sikerült egy mesét tisztességesen elmesélnem
Szombat reggel hajnalban a Richter skála szerinti 5-ös földrengés sújtotta Meseországot. A rengés több épületben is kárt tett. A kenyérből, vajas pogácsából és mézes kalácsból épült ház súlyos károkat szenvedett, de a helyreállítás már folyamatban.
A műemlékként kezelt kacsalábon forgó kastély pörgése megállt, de a szakemberek dolgoznak a hiba kijavításán. Szegénylegények, kis kondások, legkisebb királyfik szervezik a munkálatokat és nyújtanak gyors segítséget a rászorulóknak. A hajléktalanná vált hősöknek átmeneti szállást nyitottak az Óperenciás Tenger melletti palotában. Nagy erőkkel vigasztalják a manók, törpék és tündérek a királylányokat, banyákat. Keresést indítottak a láthatatlan köpeny, és a terülj-terülj asztalkám után.
Most érkezett a szerkesztőségünkbe a hír, az Üveghegy a földdel vált egyenlővé. Hétmérföldes körzetben hevernek az éles, csillogó szilánkok és a szikrázó cserepek.
Megtalálták az eddig ismeretlen fájdalmas hang forrását is. A Kurtafarkú Kismalac zokogása tölti be az egész országot, a könnyei folyama megállíthatatlan, csüggedése mértéke nagyobb, mint a földrengésé.
Csak ül és sír, odaveszett az élete munkája. Már gyerekkora óta gyűjtötte az áttetsző palackokat és flaskákat, amelyet ma tönkretett a rengés. Hosszú évek alatt hordta össze a visszaváltható, betétdíjas üvegeket, melyek áráról mindig lemondott, hogy egyre magasabbra és magasabbra nőhessen a hegye. Az alkotása bekerült számtalan mesébe, a vándorok meghatározó tájékozódási pontja lett.
Kérünk Mindenkit, aki hallja segítsen! Tudjuk, hogy az egyéni károk lesújtanak bennünket, de egy barátunk szíve hamarosan megszakad, ha nem fogunk össze!
Így szólt a Nincs Mese rádió rendkívüli híradása, amely nem maradt eredmény nélkül. Mici Mackó, mélyen benyúlt a mézescsupra aljára, kitúrta az utolsó csepp édes nedűt és útnak indult, hogy segítsen összehordani az Üveghegyet. Hamupipőke a füle mögé fújt a gyümölcs illatú parfümjéből, majd a táskájába pottyantotta, cipőt húzat és az üveghegy felé vette az irányt.
A kismalac szeme hatalmasra tágult a csodálkozástól, érkeztek a hősök és tették le elé az üvegeiket. A Gonosz Mostoha még a tükrétől is megvált, hogy a hegy emelkedhessen. Amire beesteledett és megjelent az esthajnalcsillag az égen, a hegy magasabb lett, mint előző nap. A kismalac boldogságában túrni kezdett és nagyokat röffentett. A szemében ott csillogott a hála és az öröm könnye.
E nap tiszteletére az Üveghegyet átkeresztelték Barátság heggyé, ma is ott csillog a deszkapalánk mellett, amely a földet tartja. Őrzője a Kurtafarkú Kismalac, aki azóta sem sírt, ha arra jár egy vándor mindig megvendégeli, mert a hősök, gyakran meglátogatják és visznek neki egy kis üveg kompótót, hogy tovább gyarapodhasson a hegye.
Hozzászólások