Tisztelt Olvasók!
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
Peterdi Sándor 25 éves színészi jubileuma Pécsett, 1899-ben 2. rész
Karl von Holtei (Forrás: Wikipédia)
Bevezetésül sajnálattal kell megállapítanom, hogy nem sikerült róla sem fotót, sem más ábrázolást találni. Így kezdetként forduljunk ismét – nem először és nem utoljára – a Futaky Hajna által szerkesztett, és 1992-ben megjelent „A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával (1895-1949)” című két kötetes mű reá vonatkozó adataihoz. Már az 1895/1896-os színházi évadban szerepel a neve a Pécsi Nemzeti Színház férfi színészei között. Legközelebb az 1898/1899-es évadban bukkan föl a társulatban, de már nemcsak a férfi színészek között, „apa- és jellemszínész” minőségben, hanem a rendezők között is. Elsőként azonban a színészi jutalomjátékáról ejtsünk szót.
Az írásunkban jelzett színészi jubileumára 1899. január 9.-én került sor. Ekkor Karl von Holtey (sic!): „Babérfa és koldusbot” (eredeti címén „Lorbeerbaum und Bettelstab”) című 3 felvonásos színjátékában szerepelt aktorként a Futaky Hajna szerkesztette kötetben. A darabot a híres színműírónk, Szigligeti Ede (Szathmáry József, 1814-1878) fordításában jelenítették meg. A rendező Andorffy (Krug) Péter (1856-1919) volt. Karl Eduard von Holtei (ez a helyes névírás, 1798-1880) német költőként, színészként, drámaíróként volt ismert abban a korban.
Victorien Sardou (Forrás: Wikipédia)
Most pedig az ezt megelőző és követő előadások rendezőjeként szóljunk róla. Mint tudott, a mai Pécsi Nemzeti Színház megnyitása díszelőadással 1895. október 5.-én történt. Peterdi Sándor már ekkor is jelen volt helyi színházi életünkben, méghozzá hangsúlyos szerepben. Ezt bizonyítja az 1895. október 29.-i pécsi bemutató, amelyet az október 30.-i, november 1.-jei és 16.-i, december 22.-i, valamint az 1896. február 8.-i, március 14.-i, továbbá az 1897. március 19.-i előadások követtek. A Kalmár Piroska vendégszereplésével történő 1899. április 13.-i színrevitel már a jutalomjátéka után történt. S hogy ki volt a sikerdarab szerzője és művének címe, most közlöm. Ez nem volt más, mint Victorien Léandre Sardou francia sikerszerző (1831-1908): „Szókimondó asszonyság” („Madame Sans-Géne”) című 3 felvonásos színműve előjátékkal, amelyet Fái Jakab Béla és Makó Lajos fordításában tűntetett föl a színlap. Peterdi Sándor jegyezte a színreviteleket rendezőként. Az 1893-ban íródott sikerdarab Gabrielle Réjanne, Lévefre marsall felesége számára készült. Angol sikerszériája után terjedt el a művelt világban – Pécsett szintén sikereket aratván. Kalmár Piroskáról (1870-?) pedig azt tudhatjuk, hogy több vidéki színházban „szolgálta Thália ügyét” – köztük Pécsett is –, 1900-ban a Vígszínház naíva-szerepeiben aratott sikereket. Nemsokára azonban férjhez ment egy jómódú olasz földbirtokoshoz, és hozzá költözött.
Adolphe Belot (Forrás: Wikipédia)
Hasonlóan előbb került sor Adolphe Belot: „A negyvenhetedik” („L’article 47.”) című 4 felvonásos színművének (előjátékkal) rendezésére – az R. S. monogramú ismeretlen szerző fordításában –, amelyet először 1895. december 11.-én, majd Angyal Ilka jutalomjátékával 1899. január 26.-án illesztették a színház műsorába. Louis Marc Adolphe Belot francia regény- és drámaíró (1829-1890) alkotása volt ez a mű. Síkabonyi Angyal Ilka (Klár Józsefné, 1839-1926) kora híres komikája volt, több vidéki színházban szerepelt, de súgóként is közreműködött. Drámaíróként szintén nevet szerzett magának. A források szerint 1893-ban vonult vissza, de ennek ellentmond az 1899-es pécsi szereplése.
Szász Károly (Forrás: Wikipédia)
Jutalomjátékának előadási dátumát azonban szintén megelőzte egy William Shakespeare-klasszikus, mégpedig Szász Károly fordításában, akkori címével az „Othello, a velencei mór” („Othello, the Moor of Venice”) című 5 felvonásos tragédia rendezése 1896. január 16.-i dátummal először, majd immár a jutalomjáték után, az 1899. február 2.-i dátummal, E. Kovács Gyula vendégszereplésével. Szász Károly (1865-1950) a maga korában érdekes pályát futott be. Irodalomtörténészként azonban Ady Endre költészete ellen lépett föl. Politikusként a képviselőház elnöke volt, és amikor IV. Károly lemondott, ő volt az, aki levezette a köztársaság kikiáltását, utat engedvén ezzel nemcsak Károlyi Mihálynak, hanem a Tanácsköztársaságnak is, amely úgy „hálálta meg” ezt a gesztusát, hogy őrizetbe vette az akkorra már visszavonult politikust.…
Szigeti József a Vasárnap-ban (Forrás: Wikipédia)
A másik klasszikus Shakespeare-mű, a „Lear király” (angol nyelvű címe „King Lear”) című tragédia 5 felvonásban, Vörösmarty Mihály (1800-1855) klasszikus fordításában következett a sorban, amelyet a pécsi színpadon 1896. november 14.-én vittek „Thália deszkáira” Peterdi Sándor rendezésében, és ezt majd 1899. február 4.-én egy újabb előadás követett. A vendégszereplő ekkor ismét E. Kovács Gyula volt.
Nem maradhatott ki rendezései közül a kor közkedvelt színházi műfaja, a népszínmű sem. Szigeti (Tripammer) József (1822-1902) igazi népszerű írója volt ennek a műfajnak – amúgy meg tudósként az MTA levelező tagja lett, és a Kisfaludy Társaság is tagjai között tudhatta. Jubilálónk jutalomjátékát megelőzően, 1896. december 8.-án, 1897. január 6.-án délután vitte színre teátrumunk a „Viola, az alföldi haramia” című énekes népszínművét 3 felvonásban. Bognár Ignác (1810-1883) karnagy, zeneszerző szerezte a zenéjét, mégpedig a hírneves politikus és író, báró Eötvös József (1813-1871): „A falu jegyzője” című regénye nyomán. Még 1899. április 2.-án délután is előadták.
Abonyi Lajos (Forrás: Wikipédia)
Egy másik előadás is megelőzte színészi jutalomjátékát, mégpedig Abonyi Lajos: „A betyár kendője” című eredeti, énekes, 3 felvonásos népszínművének – zeneszerző Nikolits Sándor, és nem Nikolics, ahogyan a kötetben szerepelt – 1897. október 17.-i, 1898. október 23.-i délutáni előadásai, amely 1899. február 5.-én szintén színre került. A legutolsó előadást újból E. Kovács Gyula vendégszereplése kapcsán iktatták a műsorba. Az előadások rendezője lett itt is Peterdi Sándor. Abonyi Lajosról (eredeti nevén zsarolyáni Márton Ferenc József, 1833-1898) pedig annyit feltétlenül tudni kell, hogy nemcsak földbirtokos volt, hanem akkor ismert író, népszínmű író is.
Oskar Blumenthal (Forrás: Wikipédia)
Oskar Blumenthal és Gustav Kadelburg 3 felvonásos bohózatát „Mozgó fényképek” („Hans Hückebein”) címmel láthatták a helybéliek 1898. október 4.-én – ez pécsi bemutató volt –, majd ezt követően október 11.-én, november 23.-án este, és 1899. január 8.-án délután. Oskar (Oscar) Blumenthal (1841-1915) német színműíró, aki dramaturgként és drámakritikusként is ismert volt. Szerzőtársa, Gustav Kadelburg (1851-1925) német-magyar közös kötődésű színész, dramaturg, színműíró volt. A darabot nem más, mint Heltai (Herzl) Jenő (1871-1957) fordította.
Gustav Kadelburg (Forrás: Wikipédia)
Deréki Antal egy hosszú című („Dreyfuss kapitány” – „Dreyfuss kapitány, az Ördögsziget áldozata”), „szenzációs színmű 7 képben”-nek hirdetett darabját illesztette műsorába színházunk 1898. október 19.-én pécsi bemutatóként, amelyet október 20.-án és 30.-án újabb előadások követtek. Ez az előadás azért számított akkor szenzációnak, mert a Franciaországban zajló, gyalázatosan nevezetes Alfred Dreyfus (1859-1935)-perről szólt. (Helyesen egy s-sel van írva az eredeti neve, Dreyfus-ként!) Ezeket az előadásokat rendezte a mi Peterdi Sándorunk. Deréki (Leipnik) Antal (1849-1931) színész, színműíró, író tehát jó szimattal alkotta meg darabját, amelyet a pécsi színház jó érzékkel tűzött programjába. Mondanunk sem nagyon kell, hogy ezek az előadások is megelőzték jubileumát.
Alfred Dreyfus kapitány (Forrás: Wikipédia)
Az ez után következők azonban már a 25 éves jubileuma után valósultak meg. Thury Zoltán: „Katonák” című 3 felvonásos színműve Peterdi Sándor rendezésében 1899. január 27.-én, pécsi bemutatóként került először színre nálunk, amelyet február 12.-én délután egy újabb előadás követett. Thury (Köpe) Zoltán (1870-1906) újságíró, irodalomtörténeti szempontból is jelentős írónk darabját ismerhették meg a mecsekaljaiak ekkor.
Deréki Antal (Forrás: Wikipédia)
Az 1899. február 1.-jei dátum azért lett nevezetes az akkori pécsi színházi események között, mivel Arany János (1817-1882) klasszikus fordításában a helyi színházbarátok a világirodalom újabb klasszikus tragédiáját láthatták Shakespeare-től „Hamlet, dán királyfi” („Hamlet, Prince of Denmark”) címmel 5 felvonásban, rendezte Peterdi Sándor. Ekkor is E. Kovács Gyula vendégszerepelt újra Pécsett.
Előzőleg láthattuk, hogy többször volt nálunk vendégszereplésen kora egyik nagy színész-egyénisége – mégpedig nem is akármilyen szerepekben. Ideje tehát ővele is foglalkoznom. E. (Ecsedi) Kovács Gyula (1839-1899) kora híres drámai színésze, Egressy (Galambos) Gábor (1808-1866) korszakalkotó jelentőségű színész rokona, színházi stílusának folytatója volt, a kolozsvári színház örökös tagja, aki 1860-tól használta előnevét. Hazai és világirodalmi hős-szerepeivel aratta országos sikereit. Költőként, műfordítóként, színházi művészeti vezetőként szintén ismert volt, akit számos közéleti-irodalmi társaság választott tagjai sorába. Negyven éves színészi jubileumát 1896. április 30.-án ünnepelte kedves színházában. Nálunk 1899 első hónapjaiban vendégszerepelt – nagy sikerrel. Élete tragikus véget ért – nem sokkal pécsi vendégjátékát követően –: amikor Segesvárt, 1899. július 31.-én, Petőfi Sándor (1823-1849) halálának helyén és évfordulóján, a honvédsíroknál épp az imádva csodált költő versét szavalta, akkor esett össze és halt meg! A hírneves házsongárdi temetőben van a sírja.
Thury Zoltán (Forrás: Wikipédia)
A Prosper Dinaux-Gustave Lemoine szerzőpáros „A londoni koldusok” („Nicolas Nickleby ou les mendiants de Londres”) című 5 felvonásos drámáját rendezte ezt követően Peterdi Sándor, amely Charles John Huffam Dickens (1812-1870): „The life and Adventures of Nickolas Nickleby” című regénye alapján készült. A darab fordítója nem más, mint a híres zeneszerző, Egressy Béni (Galambos Benjámin, 1814-1851) volt. Bodnár János 1899. február 9.-i jutalomjátékaként tartja számon a pécsi színháztörténet. Prosper Dinaux (1795-1859) írói álnevet takar, ugyanis ezen a néven publikált a párizsi egyetem akkori híres professzora, Prosper-Parfait Goubaux. S hogy még bonyolultabb legyen a kép, további álnevei is voltak, úgymint Pierre Aubry, d’Orive és Hautefeuille. Egyik társa (mert más alkotásaiban újabb társszerzőkkel dolgozott együtt), Gustave Lemoine (1802-1885) volt, akivel együtt jegyezték ezt a darabot.
E Kovács Gyula (Forrás: Wikipédia)
Sir Arthur Wing Pinero (1855-1934) színész, majd neves angol színműíró „Aeneas papa” („The Magistrale”) című, 1899. február 10.-én, pécsi bemutatóként és 11.-én színre került illetve beharangozott, 3 felvonásból, 4 képből álló bohózata – amelyet Mihály József fordított magyarra – is szerepel a kötetben. Itt ismét rendezőként van föltűntetve hősünk.
Peterdi Sándor újabb rendezése következik ezek után. Mégpedig Rónaszéki (és nem Rónaszéky, ahogyan a forrásmunkában szerepel) Gusztáv (Kirchbaum Ágoston, 1854-1913) színész, rendező, színműíró 1895-ben írott „A méltóságos csizmadia” című 3 felvonásos énekes-zenés bohózata szintén szerepel a listán. A zenéjét Barna Izsó (Brauner Izidor, 1859-1944) karmester és zeneszerző állította össze. Bérczi Gyula (1871-?) jutalom játékaként 1899. február 13.-án, valamint február 19.-én került színházunk műsorába, ez utóbbi délutáni előadás keretében. Rónaszéki Ágoston egyébként színészként 1871/1872-ben Pécsett is szerepelt.
Abonyi Árpád (Forrás: Wikipédia)
Jókai Mór (1825-1904): „Milton” című 4 felvonásos drámáját Peterdi Sándor rendezésében, szintén pécsi bemutatóként 1899. március 1.-én egyszer adták elő. John Milton (1608-1674) angol költő – aki tisztviselőként is szolgált –, legismertebb műve a világirodalmi jelentőségű és –hatású „Elveszett paradicsom” (1667) című epikus költeménye. (Munkácsy Mihály: Milton leánya című híres festménye azt a pillanatot örökítette meg, amikor az idős és vak költő leányának diktálja művét.)
Richard Voss: „Bűnös” („Schuldig”) című 3 felvonásos drámáját Abonyi Árpád fordításában ismerhették meg a pécsiek 1899. április 10.-én. Ekkor ugyanis a kor- és a magyar színháztörténet nagy alakja, Újházy Ede (1841-1915) vendégszereplésére került sor. Peterdi Sándor itt szintén rendezőként jegyezte a darabot. Richard Voss (1851-1918) kora ismert német regényírója, színházi dramaturgja, drámaírója volt. A fordítóról is érdemes néhány szót szólni. Abonyi (nagyabonyi Csiba) Árpád (1865-1918) íróként, kolozsvári, majd budapesti újságíróként volt ismert hazánkban.
(Folytatása következik)
Hozzászólások