I.
Karom érted tárom
Éjem érted várom
Álmomban suttogsz
sóvár fülembe
de jön a reggel
s némán ébreszt fel
Érzem hogy lángolsz
de szíved tüze
mást melegít fel
forró nyelvével
Akarlak téged
belül üvöltve
fáj a „szeretlek”
egyre csak egyre
mélyebbre csúszom
a szakadékban
és feljebb jutnom
nincs már módomban…
II.
Karom érted tárom
éjem érted várom
mégis csak vágy vagy
fájdalmas álom
elérhetetlen csillag
életem felhős egén
a hiányérzet túl nagy
és én már nem láthatlak
sztereotípiák közt
rejtőzködsz mint űzött vad
de én nem vagyok vadász
csak várlak csendben
ám te is hallgatsz
és kettőnk csendje
összecsap fejem felett…
Biztos így rendeltetett?
Hozzászólások