Múlt héten a mindenki karácsonyfájának II. világháborút megelőző pécsi hagyományait mutattuk be. Ma annak járunk utána, hogy 1946-1989 között milyen alapvető változásokon ment keresztül a hagyomány, hogy lényegült át az egykori vallási (később „klerikálisnak”) tartott tartalom egyfajta össztársadalmi, csoportkohéziót elősegítő ünnepi kellékké. S mint látni fogjuk, idővel nem is csak a karácsony kellékévé…
1973
A két világháború között Pécsett is megjelenő mindenki karácsonyfájának szokása egyértelműen vallási tartalommal bírt: bár a város állította, nem az egyház, de az ünnepségen vallásos témájú, egyházi dalok hangoztak el, a 40-es években pedig betlehemi pásztorjátékkal bővült a fa fényeinek felgyújtását kísérő ünnepi műsor. Méltán merül fel a kérdés, hogy miként maradhatott fenn ez a hagyomány a II. világháború utáni vallás- és egyházellenes politikai rendszerben.
Köztudott, hogy a szocialista periódusban több, egyházi ünnep az eredeti vallási tartalomtól megfosztva, jobbára egy egyszerű átnevezéssel továbbra is része maradt a szocialista „új ember” életének is. Gondoljunk csak a keresztelő helyét átvevő névadó ünnepségekre, a Szent Miklós püspökre emlékeztető Mikulás-ünnepség helyett megjelenő Télapó-ünnepre, vagy a karácsony helyetti fenyőünnepre, hogy csak a legismertebbeket említsük. A mindenki karácsonyfája bár nevét megőrizte, azonban szerepe egyértelműen átalakult a világháború után teret nyerő új politikai rendszerben.
A II. világháború után bár már 1946-ban állt mindenki karácsonyfája a városban, azonban jól jelzi az ínséges időket, hogy három kiskorú ellopta róla a villanyégőket, hogy eladva azokat pénzhez jussanak.[1] 1947-ben egy szűkszavú tudósításunk számol be arról, hogy a Széchenyi téren felállított, „színes lámpákkal kivilágított karácsonyfa alatt műsort rendez a város” a közüzemi énekkar közreműködésével és ünnepi beszéddel.[2] Ekkor az új rendszer a szeretet ünnepének szimbólumát[3] látja e régi hagyományban. Utána jó ideig nincs hír a főtéri karácsonyfáról a helyi lapban. 1955-ben „a Hazafias Népfront és a tömegszervezetek” rendeztek karácsonyi ünnepséget december 24-én délután a Széchenyi téren felállított karácsonyfa körül, melyben a pécsi úttörők szerepeltek.[4]
1973
Úgy tűnik, hogy az 1956-os októberi események nyomot hagytak még a pécsi mindenki karácsonyfáján is, új szimbólummal bővült a fa megjelenése, mely ekkor az ünnepkörön túlmutató politikai üzenettel is bírhatott: „Majdnem nyolc méter magas ez az örökzöld fenyőfa, amelynek csúcsán ott pihen a békegalamb. Szimbólum, nagyon sokat jelentő szimbólum ez. Mintha az egész város lakosságának vágyát fejezné ki: békét! Békét a szívekben, a lelkekben, békét a családi otthonokban. Mert a vérzivataros napok után, csak a békesség, a megbékélés jelentheti a szebb napokat, a kellemes karácsonyi ünnepeket.”[5] 1957-ben is érdekes „mögöttes tartalom” olvasható ki a Széchenyi téren álló mindenki karácsonyfájának üzenetéből: „Ahány lámpa, ahány csillag, s ahány hópehely rajta, annyi üdvözlet, szerető köszöntés azoknak, akiknek nem jutott karácsonyfa. Nem jutott, mert távol vannak szeretteiktől, nem jutott, mert nincs, aki gondoskodjon róluk. De mi gondolunk rájuk. Az öregekre, akik egész életükben szeretetre, megbecsülésre vártak, s most elhagyták gyermekeik. Az árvákra, akik az anyai simogatás melegét sohasem érzik. Gondolunk azokra is, akik elveszítve lábuk alól a talajt, nekirohantak a nagyvilágnak és honvágytól üldözötten róják Kanada, Anglia, Belgium nagyvárosainak utcáit. A szeretet fáját küldjük mindannyiuknak, és teleaggatjuk megbecsülésünk, emlékezésünk legszebb díszeivel.”[6] A nagyvilágnak nekirohanók meghatározás mögött ma óhatatlanul azokra gondolhatunk, akik az 1956-os események után disszidáltak. Mindenképp figyelemre méltó, hogy úgy tűnik, a mindenki karácsonyfája Pécsett az 1956-os események és utóhatásai által politikai üzenetet is hordozott a helyi sajtóban.
1974
Az 1960-as évektől kezdődően nincs hír arról, hogy ünnepi műsor kapcsolódna a pécsi mindenki karácsonyfájához, viszont fényképét egyre gyakrabban közli a helyi lap.[7] Az 1960-as évek második felében hol vihar (1965),[8] hol a közvélemény kritikája tépázta (1966 – „Senki karácsonyfája”[9]) meg a pécsi mindenki karácsonyfáját. A fa körül támadt egyéb körülmények azonban már-már a hagyomány megszűnéséhez vezettek. Azon még túl lehetett emelkedni, hogy 1968-ban igen kalandosra sikerült a mindenki karácsonyfájának szállítása: először vettek hozzá igénybe daruskocsit, ami úgy elsüllyedt, hogy egy visszaemlékezés szerint csak tankokkal lehetett kihúzni.[10] 1969 azonban még gyötrelmesebb év volt a pécsi mindenki karácsonyfák történetében, ugyanis a karácsonyfának szánt fenyőt szállító teherautó Nemesvid környékén hófogságba került. Négy évvel később így emlékszik vissza az esetre egy publicisztika: „1969. december 19-én, késő délután akadtak el, s csak december 30-án sikerült a daruskocsit, a fenyőt szállító ZIL-t, a tanács Volgáját, s a munkások mikrobuszát kiszabadítani a hó alól.”[11] 1971-ben „fél Somogy megyét” sötétbe borította a Pécsre szánt karácsonyfa, mikor szállítás közben a korona össze-vissza tépte a drótokat.[12] A fa ráadásul ebben az évben igen magas költségekkel járt (65 345 forint[13]), ezért a rákövetkező évben, 1972-ben a városi Tanács döntése értelmében nem állítottak a főtéren mindenki karácsonyfáját. [14] Ekkor akár véget is érhetett volna a 40 éves hagyomány.
1975
Az előző évi sikertelenség nyomán városszerte hallatott elégedetlenkedés hatására azonban 1973-tól kezdődően alapvető változás történt a pécsi mindenki karácsonyfája-állítás szokásában: a város immár anyagi ráfordítás nélkül, minél nagyobb társadalmi támogatással igyekezett fát állíttatni. Ez az ötlet negyed századra biztosította a hagyomány továbbélését, és adott egyéni jelleget a pécsi mindenki karácsonyfájának. Dunántúli Naplóban felhívás jelent meg, hogy kérik „azokat a közösségeket, akik a szállításban segíteni akarnak, (és erre eszközeik is vannak: terepjáró gépkocsi, pótkocsival), vagy a fa díszítését, kivilágítását vállalják, írjanak szerkesztőségünkbe, nevük és címük feltüntetésével. A gépkocsik üzemelési költségeihez, a díszítés költségeihez természetesen Pécs városi Tanács hozzájárul.”[15] Nem maradt hatás nélkül a felhívás, egy héttel később olyan „széleskörű társadalmi összefogásról” számolt be a sajtó, hogy nem is tudtak minden felajánlott segítséget igénybe venni. 1973-ban hagyomány teremtődött azzal, hogy a fát a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ajánlotta fel, s a szállítást az ÉPFU vállalta, a Posta szállítási üzeme és a pécsi helyőrség is közreműködött a fa felállításánál, míg a karácsonyfa díszeit társadalmi munkában a Pécsi Tempó Szövetkezet készítette el, a feldíszítésre a DÉDÁSZ egyik szocialista brigádja vállalkozott, akárcsak a fa kivilágítására.[16] Később a Centrum Áruház dekoratőrei is részt vettek a díszek gyártásában,[17] majd a helyi általános iskolások is készítettek díszeket a fára.[18] 1975-ben pedig nem csak karácsonykor, hanem szilveszterkor is közösségkovácsoló ereje volt a fának, ugyanis a Dunántúli Napló tudósítása szerint „fiatalok gitároztak, táncoltak, énekeltek – no és persze csókolóztak a mindenki karácsonyfája alatt.”[19] Szilveszter éjjelén a „karácsonyfa körüli vidám csoportosulás” a Széchenyi téren 1980-ban már mint hagyomány jelenik meg a sajtóban.[20] Nem mindig volt azonban ilyen békés a szilveszter éj a mindenki karácsonyfája környékén, amire egy 1978-as tudósítás utal: „Remélhetően az új esztendőt köszöntő kapatosabb férfiak nem fosztják meg díszeitől, nem törik le ágait és nem kísérleteznek megmászásával. Sajnos ilyesmire az elmúlt években jócskán akadt példa.”[21] Végül mégsem a vakmerő szilveszterezők, hanem egy vihar döntötte le a fát újévkor,[22] de úgy tűnik az utána következő években is rendszeresen visszatérő probléma volt főtéri karácsonyfa megmászásának szándéka,[23] melyhez a sajtó igen elnézően állt: „S ez ugyancsak hagyomány-számba megy, mindig akad egy-két merészebb vállalkozó, aki az újév tiszteletére „alpinistává” változik, s nagy rohammal megkísérli bevenni a mindenki karácsonyfája csúcsát … És szilveszter éjjelén ezért igazán nem lehet szemrehányást tenni, hiszen kárt semmit nem okoznak, csupán akrobatikus képességeiket mutatják be az alant állóknak.”[24]
1977
Az 1980-as években ismét változás figyelhető meg a mindenki karácsonyfájának sajtóvisszhangjában: már nem a létesítése, s nem is a karácsonykor betöltött magasztos funkciója kerül előtérbe, hanem városközponti elhelyezése miatt inkább a szilveszteri vigasságok során betöltött szerepe kap hangsúlyt. 1981-ben így számol be a pécsi szilveszter éjről a helyi lap: „Pécsett, hagyományszerűen, éjfélkor élénkülnek meg az utcák, pontosabban a Széchenyi tér – most is vidám tömeg vette körül a mindenki karácsonyfáját, s a több száz ember a petárdák durrogása közben látványos körtáncba fogott…”[25] Az 1980-as évek közepén is tartott még a társadalmi összefogás ereje a fa állítása érdekében. Az ország nagyvárosainak mindenki karácsonyfáit összehasonlító 1985-ös tudósítás kiemeli, hogy „sehol olyan széles összefogás nem valósul meg, mint Pécsett, ahol majd egy tucat vállalat ügyködik a mindenki karácsonyfájának felállításán, s ahol az erdőgazdaság ingyen bocsátja a város rendelkezésére a legszebb fenyőt.”[26] 1985-ben egyébként már nem csak egy mindenki karácsonyfája díszítette a várost, hanem Kertvárosban is állítottak egy fát az Apáczai Csere János Nevelési Központ bejárata előtt.[27] 1987-ben pedig ismét karácsonyi műsor színesítette december 24-e délutánján a mindenki karácsonyfáját: „[…] a Pódium Kisszövetkezet karácsonyi nemzetiségi műsort szervezett itt. Szerb, német és magyar népzene, karácsonyi énekek csendültek fel. A fa alatti tuskótűz – délszláv falvak karácsonyi népszokása, a parázsolás nyomón – köré gyűlt gyerekeket pedig szaloncukorral, süteményekkel lepték meg a műsor résztvevői.” 1988-ban aranyvasárnap „a Kossuth Lajos utca elején télapó tekerte verkliből szólt az Ó fenyőfa, ó fenyőfa… mintha csak a Széchenyi téren, immár teljes díszében pompázó mindenki karácsonyfáját köszöntötte volna”[28], s a pécsi mindenki karácsonyfája – a kialakult hagyományoknak megfelelően – továbbra is sok helyi vállalat felajánlásaként létesült, s rönkjéből ismételten óvoda, iskola számára terveztek kerti játékot készíteni.[29] Az 1970-es évek elején a pécsi mindenki karácsonyfájának szokását megmentő ötlet tehát 25 évvel később is működőképes volt, a pécsi közösség sajátjává vált.
1985
Összefoglalásképpen elmondható tehát, hogy a II. világháború előtti periódusban tapasztaltakhoz képest az 1940-1950-es évek után az ünnepi műsor fokozatosan eltűnt a mindenki karácsonyfája állításának pécsi gyakorlatából, a vallási tartalom szerepét pedig egyfajta közösségi élmény vette át, mely előbb, az 1970-es években egy felülről vezérelt társadalmi összefogásként valósult meg, de idővel a közösség sajátjává vált. Bár eredeti funkciója a szentestéhez kötődött, miután azonban vallási jelképrendszere ekkor háttérbe szorult, érdekes módon fokozatosan egy másik ünnephez kapcsolódott: a sajtótudósítások alapján a pécsi szilveszterek hagyományos színterének részévé vált, mely olykor-olykor közösségkovácsoló (körtánc), olykor-olykor a hatóságok által büntetendő deviáns (fa megmászása) magatartásokra ösztönzött. Az azonban biztos, hogy erős társadalmi igény volt a fa felállítására, amikor nem sikerült, mindig hiányzott a térről. Érdekességként megfigyelhető, hogy az 1950-es évek második felében egyértelműen reflektál a mindenki karácsonyfájának „üzenete” az aktuális politikai eseményekre: 1956-ban békeüzenettel, 1957-ben a „honvágytól űzött” disszidenseknek is szól a mindenki karácsonyfája. 1989-ben ez a politikai hatás nem tapasztalható, a szegényeknek és az időseknek ajánlja a Dunántúli Napló írása a fát.[30]
Felhasznált források:
Új Dunántúl, 1947. január 19. (4. évfolyam, 15. szám), 4: Akik meglopták a Mindenki Karácsonyfáját.
Új Dunántúl, 1947. december 20. (4. évfolyam, 291. szám), 3: Idén is felállítják Mindenki Karácsonyfáját.
Új Dunántúl, 1947. december 4. (4. évfolyam, 276. szám), 2: Így készül a város a szeretet ünnepére.
Dunántúli Napló, 1955. december 15. (12. évfolyam, 294. szám), 4: Karácsonyi ünnepséget rendeznek.
Dunántúli Napló, 1956. december 24. (13. évfolyam, 307. szám), 1.: Mindenki karácsonyfája…
Dunántúli Napló, 1957. december 25. (14. évfolyam, 303. szám), 3: Mindenki karácsonyfája.
Dunántúli Napló, 1961. december 28. (18. évfolyam, 304. szám), 1: Mindenki karácsonyfája.
Dunántúli Napló, 1962. december 23. (19. évfolyam, 300. szám), 1: Díszítik a Széchenyi téren a mindenki karácsonyfáját.
Dunántúli Napló, 1966. december 31. (23. évfolyam, 308. szám), 5: Senki karácsonyfája.
Dunántúli Napló, 1969. december 25. (26. évfolyam, 299. szám), 5: A mindenki karácsonyfája – a hó fogságában.
Dunántúli Napló, 1973. január 3. (30. évfolyam, 1. szám), 6: Miért nem volt karácsonyfa a Széchényi térén?
Dunántúli Napló, 1973. december 3. (30. évfolyam, 322. szám), 5. sz.o.: Mindenki karácsonyfája.
Dunántúli Napló, 1973. december 11. (30. évfolyam, 33. szám), 3: Mindenki karácsonyfája.
Dunántúli Napló, 1973. december 24. (30. évfolyam, 343. szám), Karácsonyi melléklet, 7: Mindenki karácsonyfája.
Dunántúli Napló, 1974. december 9. (31. évfolyam, 337. szám), 4: Ismét lesz mindenki karácsonyfája a Széchenyi téren.
Dunántúli Napló, 1974. december 21. (31. évfolyam, 349. szám), 2: Mindenki karácsonyfája a Széchenyi téren.
Dunántúli Napló, 1976. január 3. (33. évfolyam, 2. szám), 2: Összesöpörték a trombitákat.
Dunántúli Napló, 1977. december 20. (34. évfolyam, 349. szám), 2: Gyerekek készítik a mindenki karácsonyfája díszeit.
Dunántúli Napló, 1978. december 24. (35. évfolyam, 354. szám), 2: Mindenki karácsonyfája.
Dunántúli Napló, 1979. január 2. (36. évfolyam, 1. szám), 2: Ítéletidő Baranyában.
Dunántúli Napló, 1979. december 19. (36. évfolyam, 347. szám), 2: Fenyőfaünnepély a sportcsarnokban.
Dunántúli Napló, 1980. január 2. (37. évfolyam, 1. szám), 1: Szilveszter, 1979.
Dunántúli Napló, 1981. január 3. (38. évfolyam, 2. szám), 2: Vidám szilveszteri képek a pécsi éjszakából.
Dunántúli Napló, 1981. január 4. (38. évfolyam, 3. szám), 5: Még egyszer a szilveszterről…
Dunántúli Napló, 1982. január 2. (39. évfolyam, 1. szám), 1: Vidáman búcsúztattuk az 1981-es esztendőt.
Dunántúli Napló, 1985. december 22. (42. évfolyam, 350. szám), 6: Városaink karácsonyfái.
Dunántúli Napló, 1987. december 26. (44. évfolyam, 355. szám), 1: Karácsonyfa alatt.
Dunántúli Napló, 1988. december 19. (45. évfolyam, 352. szám), 1: Aranyvasárnap.
Dunántúli Napló, 1988. december 24. (45. évfolyam, 357. szám), 4: A mindenki karácsonyfája.
Dunántúli Napló, 1989. december 20. (46. évfolyam, 351. szám), 12.: Köszöntelek „mindenki karácsonyfája”.
Képek forrása:
Az írás képanyaga a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményében őrzött Dunántúli Napló Fotóarchívumából származik, az alábbi lapszámokban jelentek meg:
Mindenki karácsonyfája, Pécsett 1973-ben (Dunántúli Napló, 1973. december 21. (30. évfolyam, 340. szám), 1.: Helyére került a mindenki karácsonyfája.)
Mindenki karácsonyfájának díszítése Pécsett 1973-ban (Dunántúli Napló, 1973. december 24. (30. évfolyam, 343. szám), Karácsonyi melléklet, 7: Mindenki karácsonyfája.)
A mindenki karácsonyfáját daruval emelik a teherautókról helyére 1974-ben (Dunántúli Napló, 1974. december 21. (31. évfolyam, 349. szám), 2: Mindenki karácsonyfája a Széchenyi téren.)
Mindenki karácsonyfája, Pécsett 1975-ben (Dunántúli napló, 1975. december25. (32. évfolyam, 353. szám), 1.)
Pécsiek a mindenki karácsonyfája körül 1977-ben (Dunántúli Napló, 1977. december 27. (34. évfolyam, 355. szám), 1.)
Mindenki karácsonyfája, Pécsett 1985-ben (Dunántúli Napló, 1985. december 23- (42. évfolyam, 351. szám), 4: Igaz mese Pécs karácsonyfájáról.)
[1] Új Dunántúl, 1947. január 19. (4. évfolyam, 15. szám), 4: Akik meglopták a Mindenki Karácsonyfáját.
[2] Új Dunántúl, 1947. december 20. (4. évfolyam, 291. szám), 3: Idén is felállítják Mindenki Karácsonyfáját.
[3] „Mint minden évben, úgy az idén is elkészíti és felállítja a város műszaki ügyosztálya a Széchenyi- téren a „Mindenki karácsonyfáját”, szimbólumként és emlékeztetőül arra, hogy a szeretet ünnepe ismét ráköszöntött az emberekre.” Új Dunántúl, 1947. december 4. (4. évfolyam, 276. szám), 2: Így készül a város a szeretet ünnepére.
[4] Dunántúli Napló, 1955. december 15. (12. évfolyam, 294. szám), 4: Karácsonyi ünnepséget rendeznek.
[5] Dunántúli Napló, 1956. december 24. (13. évfolyam, 307. szám), 1.: Mindenki karácsonyfája…
[6] Dunántúli Napló, 1957. december 25. (14. évfolyam, 303. szám), 3: Mindenki karácsonyfája.
[7] 1961-ben jelenik meg a Dunántúli Naplóban az első fénykép a Széchenyi téren álló, erősen kivilágított mindenki karácsonyfájáról, a következő évben pedig címlapon szerepel, hogy díszítik a mindenki karácsonyfáját. Dunántúli Napló, 1961. december 28. (18. évfolyam, 304. szám), 1: Mindenki karácsonyfája. Dunántúli Napló, 1962. december 23. (19. évfolyam, 300. szám), 1: Díszítik a Széchenyi téren a mindenki karácsonyfáját.
[8] Az 1965-ös mindenki karácsonyfája állítólag csak egy napig állt, mert éjszaka olyan vihar támadt, hogy tövestül kitépte, s nem állították már vissza. Dunántúli Napló, 1973. december 24. (30. évfolyam, 343. szám), Karácsonyi melléklet, 7: Mindenki karácsonyfája.
[9] „Szép az idei fa, illik oda a térre, de hogy van az feldíszítve! Hol van a karácsonyi fény, a ragyogás? Hol vannak a szebbnél szebb díszek? Egy-két villanyégő a tetején, az is egy csomóban, ormótlan nagy díszek, ritkáin és egyoldalasan odadobva, de inkább a nagy üresség. Olyan az a fa ott a téren, fénytelenül, szegényen, mint amire már csak a maradék jutott az angyalok készletéből. Olyan ez a Senki karácsonyfája, mint akinek nincs gazdája.” Dunántúli Napló, 1966. december 31. (23. évfolyam, 308. szám), 5: Senki karácsonyfája.
[10] Dunántúli Napló, 1973. december 24. (30. évfolyam, 343. szám), Karácsonyi melléklet, 7: Mindenki karácsonyfája.
[11] Dunántúli Napló, 1969. december 25. (26. évfolyam, 299. szám), 5: A mindenki karácsonyfája – a hó fogságában.
[12] Dunántúli Napló, 1969. december 25. (26. évfolyam, 299. szám), 5: A mindenki karácsonyfája – a hó fogságában.
[13] Dekoráció: 13 374 forint, szállítás: 30 100 forint, a fa: 1200 forint, a villanyszerelés: 20 671 forint, összesen: 65 345 forint. Dunántúli Napló, 1973. december 24. (30. évfolyam, 343. szám), Karácsonyi melléklet, 7: Mindenki karácsonyfája.
[14] „A korábbi években Somogy megyéből hozták a nagyméretű díszfát, külön szállítóeszközökkel, útbiztosítással, ami jelentős összeggel terhelte a tanács költségvetését. (80 ezer forint.) Az idén Somogyból sem tudtak megfelelő méretű fát biztosítani (a Mecsek-hegységben pedig egyáltalán nincs kellő nagyságú fenyő) ezért Vas megyéből tudtak volna – az igényeknek megfelelő – karácsonyfát rendelni, illetve, körülményes úton – az elmúlt évinél lényegesen magasabb összegért – Pécsre szállítani, s épségét biztosítani. A tanács vezetői ezért célszerűbbnek találták az ajándékozás szerényebb formáját, nevezetesen a pécsi gyermek- intézmények – óvodák, bölcsődék – berendezéseinek, felszereléseinek fejlesztését biztosítani, a fenyőfa árát e célra fordítani.” Dunántúli Napló, 1973. január 3. (30. évfolyam, 1. szám), 6: Miért nem volt karácsonyfa a Széchényi térén?
[15] Dunántúli Napló, 1973. december 3. (30. évfolyam, 322. szám), 5. sz.o.: Mindenki karácsonyfája.
[16] Dunántúli Napló, 1973. december 11. (30. évfolyam, 33. szám), 3: Mindenki karácsonyfája.
[17] Dunántúli Napló, 1979. december 19. (36. évfolyam, 347. szám), 2: Fenyőfaünnepély a sportcsarnokban.
[18] 1977-ben újdonságként jelentkezett, majd hagyománnyá vált, hogy pécsi általános iskolák napközis csoportjai is készítettek díszeket a mindenki karácsonyfájára. Dunántúli Napló, 1977. december 20. (34. évfolyam, 349. szám), 2: Gyerekek készítik a mindenki karácsonyfája díszeit. Lebontása után pedig több alkalommal is törzséből pécsi óvodáknak készítettek kerti ülőkéket. Dunántúli Napló, 1978. december 24. (35. évfolyam, 354. szám), 2: Mindenki karácsonyfája.
[19] Dunántúli Napló, 1976. január 3. (33. évfolyam, 2. szám), 2: Összesöpörték a trombitákat.
[20] Dunántúli Napló, 1980. január 2. (37. évfolyam, 1. szám), 1: Szilveszter, 1979.
[21] Dunántúli Napló, 1978. december 24. (35. évfolyam, 354. szám), 2: Mindenki karácsonyfája.
[22] Dunántúli Napló, 1979. január 2. (36. évfolyam, 1. szám), 2: Ítéletidő Baranyában.
[23] 1981-ben ugyanis egy rendőri beavatkozás képe illusztrálja a szilveszteri képes összefoglalót a Dunántúli Naplóban, amely alatt az olvasható, hogy idén is megmászták a mindenki karácsonyfáját. Dunántúli Napló, 1981. január 3. (38. évfolyam, 2. szám), 2: Vidám szilveszteri képek a pécsi éjszakából.
[24] Dunántúli Napló, 1981. január 4. (38. évfolyam, 3. szám), 5: Még egyszer a szilveszterről…
[25] Dunántúli Napló, 1982. január 2. (39. évfolyam, 1. szám), 1: Vidáman búcsúztattuk az 1981-es esztendőt.
[26] Dunántúli Napló, 1985. december 22. (42. évfolyam, 350. szám), 6: Városaink karácsonyfái.
[27] Dunántúli Napló, 1985. december 22. (42. évfolyam, 350. szám), 6: Városaink karácsonyfái.
[28] Dunántúli Napló, 1988. december 19. (45. évfolyam, 352. szám), 1: Aranyvasárnap.
[29] Dunántúli Napló, 1988. december 24. (45. évfolyam, 357. szám), 4: A mindenki karácsonyfája.
[30] Dunántúli Napló, 1989. december 20. (46. évfolyam, 351. szám), 12.: Köszöntelek „mindenki karácsonyfája”.
Hozzászólások