Nekem is jó volt, hogy kimehettem kis kutyázni, kirántott a depressziómból. Azt gondoltam, hogy ez a pici állat mindannyiunkon segíthet. De van, amin már nem lehet segíteni. Az ostobaságon és a vak gyűlöleten nem lehet segíteni. Ha valóban elhiszed anyádnak, hogy feljelentettelek benneteket, hogy megharapott a kutya, akkor jobb is, ha soha többé nem beszélünk. Látod? Bármit teszek, mindig én leszek a mumus. Próbáltam sokszor, mindig ez lett a vége. Nem megy. Mindig bevonzott téged anyád értelmetlen, ostoba gyűlölete. Még az eszedet is elvette, hogy ne tudj gondolkodni. Pedig, ha képes lennél arra, hogy higgadtan végig gondold a dolgokat, ha megkérdeznél valakit, hogy ilyenkor mi szokott történni, ha nem veled, velünk, hanem másokkal történik, akkor sor sem került volna az egészre. Anyádnak ez ismét jól jött, hogy megint ki tudta rántani alólam a szőnyeget. Pár napig még ebben szédeleg majd, aztán valami miatt egymásnak estek újra, mert a gyűlölet tárgyát keresi. Mindig, mindenből problémát fog csinálni és mindig mindennek te leszel az oka, vagy én, úgy, hogy nem is járok oda, vagy épp ezért. És el fogsz hinni neki mindig mindent. Ha eszed van, elmész onnan, és akkor talán egyszer felszabadulsz. Nem lesz egyszerű. A kutyával épp ezért próbáltam segíteni, de hát látod, mi lett belőle.
Felépülök, dolgozok, talán újra el tudok kezdeni biciklizni. Néha, sokszor eszembe fog jutni a kiskutya, te. Fájni fog. Hiába is mondanám, hogy szabadulj fel, ne higgy el neki mindent (vagy semmit), mozogj, nevess sokat, kelj fel időben, menj a szabadba, a fényre. Már megint és mindig csak hiába. A szerepem itt véget ért. Gabi lányai szeretnek (ez egy teljesen más világ, mint anyád pokla), de ez olyan, mintha az lenne szerelmes beléd, akit nem szeretsz, tekintve, hogy ők nem a lányaim és te jutsz eszembe róluk mindig. Amikor boldogok, lazák, amikor nevetnek. Akkor megint fáj, hogy miért nem tudsz ilyen lenni… és akkor újra belém hasít a bűntudat, hogy biztos miattam, hogy mindig mindennek én voltam, vagyok és leszek az oka…
Hozzászólások