NŐIDŐ

                                Az Idő persze nekünk dolgozik

                                 Csak kicsit sokat kér érte

                                  Na meg bizony néha

                                   Lopja a napot a léha

                                    Saját múlásán mereng

                                     Ha tán ráncos éveket rabolna

                                      Elhinném róla, hogy rám

                                       Fecsérli magát az óra

                                        Egy ketyegő nő

                                         A bombanő –

                                           Mondjuk, Theodóra

Megosztás

Tweet