Prof. Dr. Csákvári Béla
A tanár úr az ELTE Természettudományi Karának szervetlen kémia professzora volt. Mellesleg hatalmas Fradi-drukker. De annyira, hogy ruházatának állandó két tagja; a fehér ing és a zöld nyakkendő. 1963-ban kezdtem az egyetemet biológia-könyvtár szakon. A tanév elején, egy kora őszi verőfényes vasárnapon megnéztünk a Népstadionban egy izgalmasnak ígérkező focimeccset: Honvéd – Fradi. Gólzáporos eredmény született: 7:2 a Honvéd javára. Mikor vonultak le a pályáról a játékosok, Tichy Lajos intett Albert Flóriánnak: 7:2, és teátrálisan ingatta a fejét a megalázó vereség miatt. Albert azonnal visszaintett: 2:2, amivel a kettejük között zajló gólkirályi vetélkedőre utalt.
A hétfői kémia előadásra érkező professzorra alig ismertünk rá. Éveket öregedett, még most is az előző napi meccs hatása alatt volt. Közeledvén az előadás szünetéhez, a bemutatott kísérlettel kapcsolatban megkérdezte a prof, hogy milyen lesz a színreakció. Persze, minket sem kellett félteni, kórusban vágtuk rá, hogy zöld-fehér. Csákvári tanár úr azonnal kapcsolt, fölvetette a fejét. Próbálta a füle mellett elengedni pikírt megjegyzésünket. Majd az után érdeklődött, hogy milyen lesz a keverési arány, mire a kórusunk rákezdte, 7:2.
Itt végképp elszakadt a cérna, és a megkezdett óraközi szünetben a tanár úr keserű elemzésbe fogott a fradistákat sújtó tragédiáról.
Semmi esély
Egy mutatós asszonyka fölkeresi az orvost.
– Mit tegyek, doktor úr? Már a nyolcadik gyerekemet várom.
– Ön okos asszony – próbálja felvilágosítani az orvos –, miért nem védekezik?
– Védekezem én, kérem, de a férjem sokkal erősebb.
Hozzászólások