Régi már a mondás: szabónak nincs tisztességes ruhája, a cipésznek cipője, az órásnak pontatlan az órája, a kőműves házán lóg a vakolat, de sorolhatnám még tovább.

A történetben szereplő tévészerelőnek a mondás szerint rossz volt a készüléke. Őt ez ugyan nem zavarta, mert a környékről mindig vittek elegendőt javítani. A munka elvégeztével bekapcsolta a megjavított készüléket és már nézhette is, óvódás fiával együtt. Jobb esetben négy-öt képernyő világította be a műhelyt esténként, kapkodták a fejüket a különböző csatornákat nézve.

A mester kisfia ekkor kezdte el nézni a legismertebb rajzfilm több tucatra rúgó sorozatát, amely az idő múlásával, még iskolás korban is tartott. Másodikos lett, amikor egyik reggel szomorúan ballagott be a tanterembe, ahol a tanító néni megkérdezte:

– Ki látta a sorozat legújabb részét?

Mindenki feltette a kezét, csak a mester fia ült roskatagon, kezét teste mellett lógatva.

– Én nem! – mondta a mester kisfia.

– Miért? – kérdezte a tanítónéni és várta a feleletet.

A fiú szerényen annyit mondott:

– Mert tegnap délután mindenki elvitte a javításra beadott tévéjét.

Megosztás

Tweet