MÉLABÚ
Néha azért
Elfogynak az Álmok
Néha azért én is
Két lábbal
A földön járok
Pedig néha jó lenne
Együtt zümmögni
A széllel
Együtt repülni
A messzeséggel
Néha bizony
Szeretném léhán
Feledni múltat
’A jövendő untat’
S csak egy pillanatra
Megölelni a Mindenséget
Megérinteni Isten lábát
Az esendő Földön
Együtt járni a Teremtővel
A pillanat kanosszáját
Néha – Most
És Mindörökkön
Hozzászólások