Második rész: Maurice Utrillo Párizsa
Utrillo édesanyjával
Maurice Utrillo Párizsban született, anyja Suzanne Valadon, szintén festő volt, apja ismeretlen. Utrillo anyjáról bővebben kell szólni, mert csak így érthetjük meg fia, Maurice hányatott sorsát. A szomorú gyermekkort átélő Suzanne Valadon gyakorlatilag az utcán nőtt fel. Alig tizenöt évesen artista lett egy cirkuszban. Egy balesete után modellkedett, Degas, Toulouse-Lautrec, Van Gogh, Gauguin és Renoir modellje is volt. Degas felfedezte rajztehetségét. Ezután rendszeresen festett. 1883. december 26-án szülte meg fiát, aki a Maurice Valadon nevet kapta a keresztségben. Az apáról Suzanne a legképtelenebb meséket találta ki, még egy alkoholista dilettáns festőt is megnevezett apaként. Feljegyeztek egy anekdotát is, miszerint elment Renoirhoz „apakeresőben”, aki azt mondta, hogy „nem lehet az enyém, szörnyű a színe”. Degas, akinek szintén modellkedett, azt mondta: „nem lehet az enyém, szörnyű az alakja”. Az anekdota így folytatódik: Valadon egy kávéházban egy vadidegennek elmondta esetét Renoirral és Degas-val, mire a férfi ezt felelte: „Büszke lennék, ha nevemet adhatnám Renoir vagy Degas munkájához.”
A beteges Maurice-t nagyanyja nevelte fel. Több iskolába járt, meglehetősen gyatra tanulmányi eredményekkel. 1891-ben anyja egyik szeretője, Miguel Utrillo y Molins, spanyol újságíró a nevére vette. Maurice már fiatal korában alkoholista lett, és gyakran keveredett verekedésekbe. Huszonegy éves korában hat hónapra kórházba került. Anyja és orvosa biztatására kezdett el festeni tájképeket az impresszionisták nyomán.
Festői karrierje 1909-ben kezdődik, amikor részt vesz az Őszi Szalon kiállításán. Eközben törzsvendége Montmartre bisztróinak. Teljesen elzüllik, bár sokan próbálnak neki segíteni, köztük Verlaine, aki ugyancsak az alkohol rabja, és nincs módja támogatni a festőt. Utrillo nemegyszer az utcán vagy az árokban alszik, máskor egy-egy barátja fogadja be.
A Montmartre Utrillo vásznán
Utrillo a Montmartre szülöttje, a Montmartre festője. Képein megörökíti a művésznegyed valamennyi nevezetességét.
Le Lapin Agile
Montmartre tetején, 1795-ben épült az a házacska, amely 1895-ben otthont adott A Tolvajok találkájához nevű fogadónak. 1869-től A gyilkosok kocsmája nevet kapta. 1879 és 1880 között a tulajdonos egy Sals nevű ember volt, aki felkérte a karikaturista André Gillt, hogy kivitelezzen neki egy cégért a vendéglőre. A művész egy üveget tartó, sapkát és piros sálat viselő nyulat festett, amelyik éppen kiugrik egy edényből.
Ettől kezdve a szórakozóhely neve Au Lapin à Gill (Gill Nyulához) lett, amit egy szójátékkal Au Lapin Agile-ra (A Fürge Nyúlhoz) kereszteltek. A számos látogató közül néhányan: Pablo Picasso, Maurice Utrillo, André Derain, Georges Braque, Amadeo Modigliani, Max Jacob, André Salmon, Pierre Mac Orlan, Francis Carco, Roland Dorgelès, Blaise Cendrars. Guillaume Apollinaire esténként verseket olvasott fel. A Le Lapin Agile ma is működő zenés szórakozóhely.
Le Lapin Agile Utrillo korában és ma
Utrillo számos képet festett a mulatóról.
Utrillo: Le Lapin Agile
Utrillo: A behavazott Lapin Agile
Le Moulin de la Galette
Utrillo másik kedvenc témája a Montmartre-on A Moulin de la Galette. A már műemléknek számító épület az egyetlen ma is létező szélmalom Párizs 18. kerületében, a Montmartre-on. A Lepic és a Girardon utcák sarkán áll a valaha híres szórakozóhely. Ma már nem látogatható. Eredetileg két malom létezett, amelyeket a Debray család vásárolt meg 1809-ben, és gabonát őröltek benne. Nicolas-Charles Debray 1834-ben hozzáépített egy mulatót, és elnevezte Moulin de la Galette-nek. A galette egy kis rozskenyér, amihez a tulajdonos egy pohár tejet szolgált fel a vendégeknek. Később a tejből bor lett, a malomból pedig kabaré.
A Moulin de la Galette Utrillo korában és ma
A Moulin de la Galette-et Utrillo számos festményén megörökítette.
Utrillo: Le Moulin de la Galette
Utrillo: Le moulin de la Galette a Montmartre-on
1914-ben alkalmatlansága miatt Utrillót nem sorozzák be, a Montmartre-on tölti idejét festéssel és tivornyázással. Ekkor már sikeres festő. 1928-ban kitüntetik a becsületrenddel. 1935-ben feleségül veszi a Comédie Française volt színésznőjét, Lucie Valore-t. 1936-ban elhatározza, hogy Royanba utazik feleségével. Bejárják a környéket, és különösen megtetszenek nekik a tengerparti strandok, a kis falvak, a barátságos vendéglők, ahol feleségének szigorú felügyelete mellett Utrillo már csak mérsékelt borfogyasztó. Több festményen is megörökítette Royan legrégebbi műemlékét, az Église Notre-Dame-ot.
1938-ban feleségével Utrillo házat vesz Vésinet-ben, amit Maurice „A jó Lucie-nek” nevez el.
A jó Lucie
Kevéssel azután, hogy berendezkednek a házban, egyik barátjuk, Gisèle Touroud így írja le a festőt: „Őszintén meg kell mondanom, hogy csalódtam ennek az embernek külsejében. Annak ellenére, hogy öltözéke tiszta volt, szerencsétlenül nézett ki. Minden szürke volt rajta, ruhája, szomorú és ijedt szemei egy kivert kutyáé, elgyötört és kiélt arca volt, sovány és bizonytalan beszédű. Úgy hatvan éves lehetett abban az időben.” Tizenhét évet töltenek a házban, és itt teljesedik ki Utrillo művészete. Amikor édesanyja meghal, Maurice összeomlik, és a temetésen sem tud részt venni. Utrillo 1955. november 5-én halt meg. Síremléke szülőházától száz méterre Montmartre temetőjében van.
Utrillo síremléke
Utrillo festményei nemcsak Franciaországban, de világszerte ismertek és keresettek.
Hozzászólások