Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 23. • Hetedhéthatár

Színház

Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 23.

Tisztelt Olvasók!

Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.

 

Színész-elszerződések 1928-ban

Pécsi Nemzeti Színház 1920-as évek (Forrás: Régi Pécs)

Ha a „Dunántúl” (1911-1944) 1928. szeptember 23.-i számának „Pécsi színészek szerződései” címmel, szeptember 22.-i dátummal megjelent cikkét nézzük, annyit megállapíthatunk, hogy a pécsi színházbarátok tájékoztatására is sokat adott az akkori sajtó – még ha pontosításra is szorul utólag. De nézzük magát a cikk elejét.

„– A csendesen beköszöntött ősz meghozta a színházak kapunyitását, és a színházi direktorok újjászervezett társulataikkal indulnak a szezonnak. A pécsi publikumot bizonyára érdekli, hogy a régi kedvencei, akiknek annyi estén át tapsolt, és akiket az új évadban nem fog viszontlátni, hova szerződtek, és hol aratnak sikereket…”

Színháztörténeti összegzés (1895-1949) címlapja (Forrás: Wikipédia)

Elsőként a cikk az ekkor „kirajzó” operett-primadonnákat, és az ún. „koloratúr-primadonnákat” említette. (Érdekességként jegyezhetjük meg, hogy több ilyen szerepkörben játszó színésznőnk volt az elszerződők között, még ha néhány tisztázni való van is az adatokkal kapcsolatban. Ezért ismételten le kell szögeznem itt is, ekkor is, hogy az írás adatait „A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával /1895-1949/” című két kötetes, Futaky Hajna /1927-2011/ által szerkesztett gyűjteményből és a Wikipédia adataiból vettem.) Az első megemlített Erényi (Erhardt) Böske (1905-?) operett-primadonna volt, és ő a fővárosi Király Színházhoz szerződött. (Az újság ilyen szerepkörben említette, miközben a színháztörténet táncos szubrettként (!) „tartja nyilván.”)

Budapesti Király Színház (Forrás: Wikipédia)

Állandóan hivatkozott forrásmunkánk egyfelől az 1926 és 1928 közti tagságát jelzi, a nyilvántartásában pedig konkrétan az 1927/1928-as évadban közli tagságát, és a jelentősebb bemutatóit is számba veszi. (A többi kollégánál szintén ez a gyakorlat.) Szerepkörének kettős minőségét tartja nyilván, amikor „szubrett-primadonna”-ként említi. (Úgy tartom, hogy ez utóbbi helyi kötet határozza meg valóban a szerepkörét.) Búcsúelőadása – Bihari (Burger, Bihary) Nándorral (Józseffel, 1900-1948) együtt – 1928. május 12.-én történt, mégpedig Zerkovitz Béla (1881-1948)-Szilágyi László: „A csókos asszony” című 3 felvonásos operettjében, amelyen G. Nagy Tibor vezényelte a zenekart, a rendező Szalóki (Szalóky) Dezső (1872-1945?) lett.

Thuróczy Gyula színész-rendező (Forrás: Wikipédia)

A későbbi években többször vendégszerepelt még színházunkban, de – amint azt a szakirodalomban is rögzítették –, pályája későbbi időszakában drámai szerepekben szintén „megmérettette magát.” Amikor például Madách Imre (1823-1864): „Az ember tragédiája” című drámai költeménye került színre nálunk 1941. január 26.-án délután és este, valamint 30.-án este – ez utóbbi ún. népművelődési előadás keretében, csökkentett helyárakkal, tekintettel a szegényebb néprétegekre –, ő játszotta Évá-t! A rendező Thuróczy Gyula (1885-1959) volt, a közreműködő muzsikusokat ifj. Kaszás Gyula vezényelte.

Kóbor Irén szintén tagunk volt ebben az évadban, ő is a fővárosban, a Városi Színházban tervezte karrierje folytatását, de végül koloratúr-primadonnaként Békéscsabára, Kiss Árpád (1878-1937) direktortól kapott szerződést. Pécsi búcsúelőadására Sólyom Győzővel együtt 1928. május 11.-én került sor, amikor Nagypál (Friedenstein) Béla (1894-1968)-Uray Dezső (1875-?)-Kulinyi Ernő 1893-1945): „Cigánykirály” című 3 felvonásos operettjében búcsúztak a nézőktől. Az előadás karmestereként G. Nagy Tibor, rendezőjeként Sugár (Stärk) Gyula (1890-1944?) volt föltűntetve.

Palásthy Ilonka (Ilona) operett-primadonna következett ez után (az újság leírása alapján volt ez a szerepköre, míg az 1927/1928-as évadban „koloratúr-énekesnőké”-ként határozta meg őt állandó forrásunk.) Ö szintén Békéscsabára, Kiss Árpád színigazgatóhoz kapta a szerződését, aki úgy látszik, ekkor „szűkében volt” a női operett-díváknak.

Nagypál Béla zeneszerző (Forrás: Wikipédia)

Pálffy (Pálfi) Blankát is operett-primadonnaként említette az újság, míg a helybéli forrásunk az 1927/1928-as évadban „groteszk táncos szubrett”-nek nevezte meg. Az ő nevével azonban itt előtte is találkozhatunk már – amikor még vendégszereplőként járt Pécsett.

Lehár Ferenc (1870-1948)-Carlo (Francesco) Lombardi (1897-1983)-Alfred Maria Willner (1859-1929): „A három grácia” („Libellentanz”) című 3 felvonásos revü operettjében szerepelt 1924. június 5.-én, Harsányi Zsolt (1887-1943) fordításában és átdolgozásában. A karmester Hajsinek Rezső, a rendező Petrik József volt. Maurice Yvain (1891-1965)-André Barde (Bourdonneau, 1874-1945): „Csókról csókra” („Pas sur la bouche”) című 3 felvonásos vidám operettjében is szerepelt nálunk, amelyet Heltai (Herzl) Jenő (Eugen) író, költő, újságíró, producer, dramaturg (1871-1957) fordításában állítottak színpadra G Nagy Tibor vezényletével, Szalóki Dezső rendezésében. Az előadásokra 1927. június 7.-én, 8.-án, 12. délután, 13.-án este került sor. Az ő pályája azonban itt az újság szerint véget ért, ugyanis megírták, hogy egy meg nem nevezett berlini karmesterhez ment feleségül az évad végeztével, és oda is költözött hozzá.

Kulinyi Ernő újságíró, kritikus (Forrás: Wikipédia)

Elek Ica (1906-1978) nevével „operett primadonna” szerepkörben csupán az 1926/1927-es színházi évadban találkozunk a tagok között, ezért itt ellentmondás van az 1928. szeptember végi újsághír és a helyi forrásunk között. (Mivel ő sajnos az 1927/1928-as tagnévsorban már nem szerepel. Mint minden esetben, itt is a már sokszor idézett helyi forrásmunkát tartom mérvadónak.) Ő a lap szerint a fővárosi Teréz-körúti Színpadhoz kapott szerződést.

Szömörkényi (Kenny, Örkényi) Franciska (Ferike, Molnár Dénesné, 1906-1977?) még előbb volt tagunk, ő a helyi forrásunk szerint az 1924/1925-ös évadban szerepelt, mint „operett énekesnő, naiva.” A Fővárosi Operett Színház szerződtette. Elek Icát és Szömörkényi Franciskát a Dunántúl Asszonyi László (1882-1934) színigazgató két kedvenceként nevezte meg, és ezt a tényt alátámasztotta becenevük említése is, bár az ő szerepkörüket nem rögzítette.

Harsányi Zsolt író, újságíró, műfordító (Forrás:Wikipédia)

Rátérvén a férfiakra, „volt pécsi férfi sztár”-ként találkozhatunk a lapban a következő színészekkel. Elsőként Sólyom Győzőével, aki „Kolozsvárra szerződött.” Pécsi színészként az 1926/1927-es, az 1927/1928-as évadban „énekes bonviván” szerepkörben tartotta nyilván pécsi forrásunk. Tagként Kálmán Imre (1882-1853)-Julius Brammer (1877-1943)-Alfred Grünwald (1884-1951): „Cirkuszhercegnő” („Die Zirkusprinzessin”) című 3 felvonásos operettjének előadásán tapsolták meg a helybéliek 1927. május 31.-én Lábass Juci (Júlianna, 1896-1932) vendégszereplésével. A fordítást Liptai (Lindenberg) Imre (1876-1927) végezte, a verseket hozzá Kulinyi Ernő írta, a karmester G. Nagy Tibor, a rendező Szalóki Dezső lett. Ekkor volt a búcsúelőadásuk Halmai Vilmossal (1888-?) együtt.

Lábass Juci (Forrás: Wikipédia)

Szántó Mihály (1888-?)-Erdélyi Mihály (1895-1979): „Mit susog a fehér akác” című 3 felvonásos operettjében látták a pécsiek ismét, mégpedig 1930. február 9.-én délután, G Nagy Tibor volt a karmester és Jakabffy Dezső (1895-1965) a rendező. S ha már itt volt, másnap, február 10.-én (dr.) Szirmai (Sirmay) Albert- (dr.) Martos Ferenc (1875-1938): „Éva grófnő” című 3 felvonásos fölújított operettjében is vendégszerepelt, G Nagy Tibor vezényletével, Sugár Gyula rendezésében. De ezzel még korántsem volt vége vendégszereplései sorának. A pécsiek előtt 1930. február 16.-án aratott sikert ismét az immár fölújított „Cirkuszhercegnő”-ben nyújtott alakításával.

Greguss Zoltán (Forrás: Wikipédia)

Czobor Ernő nevét szintén megemlítették, aki (meg nem nevezett időpontban) „Pozsonyban arat sikereket.” Sajnos, őróla sem a pécsi forrásainkban, sem az országos nyilvántartásokban nem áll rendelkezésre adat. Sajnálatosan rövid ideig volt tag Pécsett a később nagy színházi-, film-, rádió-, szinkron- és TV film-sikereket arató Greguss (Antal) Zoltán (1904-1986), „aki a pécsi hölgyek kedvenc amoróziója (sic!) volt.” A forrásunkban az 1926/1927-es évadban tűnt föl, de már 1927. január 21. után eltávozott. Mondanom sem kell, hogy a fővárosi Nemzeti Színház szerződtette, a mi lapunk pedig a színház „sokat ígérő művész-tagja”-ként írt róla.

Polgár Tibor zeneszerző (Forrás: Wikipédia)

Azonban a „Dunántúl” a pécsi és a budapesti szerződés között egy olyan epizódot említett meg, amely sok mai olvasónak újdonságként hat. Ezek a mondatok ugyanis így szóltak. „Pécsi szerződtetése után rokonának, Palágyi (Penyácska) Lajos (Alajos, 1876-1932) volt szegedi színigazgatónak Pest melletti birtokán gazdálkodott, és valósággal az eke szarva mellől került az ország első színpadára.” (Apropó „eke szarva.” Aki látta a Göndör Sándor által rendezett 1937-es „A falu rossza” című, népszínműből alkotott filmet – amelynek főszerepét ő játszotta –, az „eke szarva” a végén szintén „előkerült,” amikor a „jó útra tért” címszereplő jó gazdává válván, ekével szántván bizonyította „megjavulását.”)

Vendégszereplésére csak jóval később került sor, immár a világháború után, 1946. november 13.-tól 18.-ig minden este, sőt 17.-én délután is a kommunista író és színigazgató, Gáspár Margit (1905-1994): „Új Isten Thébában” című 3 felvonásos zenés szatirikus vígjátékában. A zenéjét Polgár Tibor (1907-1993) szerezte, az előadásokat Bakonyi Ödön vezényelte, a díszlettervező a pécsi Ütő Endre, a rendező (vendégként) Karády (Krámer) Béla (?-2016) és Farkas József voltak. Az idők változását az is jelezte, hogy ezek ún. munkás-előadásokként lettek ismertek, amelyeken a ”dolgozó nép fiai” töltötték meg a színház széksorait – a népművelődési előadások „utódaként.”

Ernst Marischka (Forrás: Wikipédia)

Az idézett cikk végül Járay Sándort, az „ünnepelt bonviván”-t sorolta föl, aki a „művészpályát cserélte föl a polgári foglalkozással.” Öt az 1925/1926-os évadban szerződtette színházunk „énekes bonviván, tenorista” szerepkörben. Itteni búcsúelőadását 1926. május 28.-án tartották, amikor Bruno Granichstädten (1879-1944)-Ernst Marischka (1893-1963): „Az Orlov” („Der Orlow”) című operettjét vitték színre Harsányi Zsolt fordításában, 3 felvonásban, 4 képben. Az előadásokat karmesterként Hajsinek Rezső, rendezőként Sziklai (Schwartz) Jenő (1888-1963) „jegyezte.” Vendégszereplőként Halmay Tiborral, valamint Sophie Saltanova, Alex Nikitin (Nyikityin) balett művészekkel 1927. április 27.-én „tért vissza.” Ekkor ugyanis a sokszor játszott, mindig nagy sikert arató Kálmán Imre-Julius Brammer-Alfred Grünwald: „Cirkuszhercegnő” című 3 felvonásos operettjének előadását tapsolták meg immár sokadszor a helybéliek. A fordítást Liptai Imre végezte, a verseket hozzá Kulinyi Ernő írta, a karmester G. Nagy Tibor, a rendező Szalóki Dezső lett.

Oscar Straus zeneszerző (Forrás: Wikipédia)

Másnap is itt maradt nálunk, és 1927. április 28.-án Oscar Straus (1870-1954)-Robert Bodansky (Bodanzky, 1879-1923)-Friedrich Thelen: „Legénybúcsú” („Rund um die Liebe”) című 3 felvonásos operettjében játszott, amelyet Gábor (Greiner) Andor (1884-1953) fordított, G Nagy Tibor lett a karmester, Szalóki Dezső pedig a rendező. Közben a – sajtó szóhasználatával – „a megszállott Felvidéken turnézott.” Újabb színházi szerződést az országban azonban nem kapott, így az akkor az olvasók körében nagyon népszerű fővárosi „Az Est”-lapok (1914-1939) kiadóhivatalában vállalt munkát tisztviselőként.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS