Ha az 1904-től működő pécsi köztemetőben nyugvó, az 1848/1849-es forradalomban és szabadságharcban résztevő hőseink életpályáját tekintjük át, hamar rájövünk arra, hogy ők – az akkor elhunyt mártírunk kivételével – a későbbi életútjukon, amikor véget ért számukra az üldöztetés, – vagyis az 1867-es kiegyezést követően –, visszatérvén a mecsekalji városukba, vagy itt letelepedvén későbbi életútjukon is olyan dicsőséget szereztek pátriájuknak, amely joggal vívta ki kortársaik, polgártársaik tiszteletét későbbi életük során is.
Dr. Buzády Tibor
Amikor jelen sorok írója az 1973-as évforduló után, Fetter Antal és dr. Lárencz László – azóta sajnos elhunyt – helytörténészekkel együtt rendszeresen visszatért sírjaikhoz, az akkori honvédek segítségével rendbe tévén a leszármazottak nélküli sírokat, áttekintvén ezen helyi hőseink életpályáját, kivétel nélkül erre a megállapításra jutottunk.
Ha a március idusa körüli napokban eltávozott 1956-os hősünk, dr. Buzády Tibor orvos életének időszakait vesszük számba, kísértetiesen hasonló megállapításra juthatunk! Tekintsük át tehát e szomorú alkalommal életét, hogy egyrészt igazolhassuk fenti állításunk helyességét, másrészt pedig világosan láthassuk mindazokat a magaslatokat, amelyeket ő elért.
A „vasi fővárosban,” Szombathelyen látta meg a napvilágot 1934. május 26.-án. Középiskolai tanulmányait a zalaegerszegi Deák Ferenc- és a körmendi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban végezte, majd 1952-ben sikeresen felvételizett a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Amikor 1956. október 22-én a pécsi egyetem Rákóczi úti központjában ifjúsági gyűlést hirdettek a helyi párt- és egyetemi „hatalmasságok”, eredetileg azt remélvén, hogy a „felfokozott hangulatot” a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) segítségével lecsillapítsák, éppen az ellenkezője történt. Ezen a gyűlésen ő volt az egyik legradikálisabb fölszólaló. A hallgatók haragja – a szegedi egyetemista társaik nyomában – elsöpörte ezt a tervet, és egy, addig elképzelhetetlen lépést valósítottak meg: egy demokratikus, a DISZ ellenében létrejövő helyi egyetemi ifjúsági szervezetet, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, a MEFESZ itteni szervezetét alapították meg. Így csatlakoztak ők is az országon végigsöprő egyetemista demokratikus mozgalomhoz. Megfogalmazták ők is – országos mintára – azokat a nemzetközi-, hazai- és helybéli követeléseiket, amelyek rést ütöttek a rákosista diktatórikus-bolsevista rendszeren, példát adván a kibontakozó forradalmi mozgalomnak, amely szabadságharccá teljesedett ki – csakúgy, mint 1848/1849-ben!
A fényes október végi, november eleji napokon egyetemista nemzetőrként teljesítette ki forradalmi feladatait. Emellett a helyi MEFESZ vezetőségi tagjaként működött. Feladata volt a pécsi rádióval való kapcsolattartás, és ebbéli minőségében az összeütközésektől sem riadt vissza a forradalmi változások közlését akadályozni akaró ottani vezetőkkel, dolgozókkal. A forradalmi napokban megjelentetett egyetemi újság szerkesztőségének szintén tagja lett.
Amikor pedig a 48-as téren összegyűlt tömeg menete következett az Irányi Dániel (a mai Búza) téren, a Kossuth (a mai Király) utcán át a Széchenyi térre, ő vitte az élen a magyar zászlót. Nem csoda tehát, hogy amikor Nyikita Szergejevics Hruscsov SZKP főtitkár, a legfelsőbb szovjet párt- és állami vezetés, valamint a „szocialista tábor” és Josip Broz Tito támogatásával, Georgij Konsztantyinovics Zsukov marsall, honvédelmi miniszter szervezésében, Ivan Sztyepanovics Konyev marsall irányításával megindították 1956. november 4-én a „Forgószél” hadműveletet, azaz országunk lerohanását, eldöntötte: néki innen mennie kell! Már csak azért is, mert amikor hazament Vas megyei otthonába, édesanyja azzal fogadta, hogy a hatóság már kereste őt…
Életének új szakasza kezdődött el ezzel. Ausztria után letelepedési helyének akkor a Brit Birodalom fővárosát, Londont választotta. Itt fejezte be egyetemi tanulmányait 1961-ben, az University of London, St. Bart’s hallgatójaként, amelyet végleges hazatérte után, a szegedi egyetemen erősített meg 1993-ban. Aktív orvosként Nagy-Britanniában, Dániában és Svédországban egészen 1974-ig praktizált, majd egy év jótékony célú, katolikus orvos-missziós tevékenység következett Tajvanon 1975-ben. Ezt követte a 2001-ig tartó magán praxisa Münchenben. Azóta volt nyugdíjas.
Ámulatba ejtő volt a közéleti-karitatív tevékenységének sokszínűsége. Még itthon, 1949-ben ezüstkoszorús repülőmodellező lett. majd – mivel nagy kutya-barát is volt – 1971-ben megalapította Svédországban a Magyar Kutyafajtát Tenyésztők Egyesületét. Karinthy Frigyes agyműtétjéről szóló szakmai dolgozata 1974-ben látott napvilágot, ezt követte a szerkesztésében kiadott első Kínai-Magyar Kisszótár (1975), és az általa írott, magyar, német és angol nyelven megjelent Magyar kutyák című kötet 1975-ből (és 2001-ből). A Magyar Szentek Csarnoka című műve 2015-ben, míg a Lázár Lovagrend című könyve 2018-ban került kiadásra. Ez utóbbi a magyar Szent Lázár Lovagrend 1993-ban írott történeti összefoglalásának egyetemessé történő kiegészítése, bővítése.
Sokágú tevékenységének bizonyítékaként alapító elnöke lett 1978-ban a müncheni Széchenyi Körnek, amely 2001-es elnöki tevékenységének végéig a legnagyobb nyugat-európai kulturális egyesületté fejlődött. A körben művészeti, szórakoztató, tudományos és politikai előadások tartását szintén vállalt. Közben üzleti tevékenységét sem hanyagolta el, 1978-től 2000-ig a müncheni Herp Nyomda és Kiadó Vállalat tulajdonosaként tevékenykedett. Tajvani jószolgálati tevékenységének továbbfejlesztéseként a nemzetközi katolikus missziókat és a menekülteket is támogatta.
Amikor pedig 1990 után hazajöhetett, a gödöllői és a budapesti Hotel Nóra tulajdonosa lett. Szociális és karitatív munkájának folytatásaként nem kevesebb, mint 816 (!) tíz tonnás teherautót kitevő összegyűjtött segélyszállítmánnyal segítette az itthoniakat, és a Kárpát-medence magyarságát, az állami-, az egyházi- és a társadalmi szervezeteket a Buzády Közösségvezetői Alapítvány elnökeként. Ebbéli minőségében hozta tető alá 1991-ben a salgótarjáni Szent Lázár kápolnát is.
Közéleti elismerései közül még a Ritterorden Deutscherren nagykeresztesi címét kell fölsorolnunk, emellett a Szent Lázár Lovagrendnek aktív, majd nyugalmazott perjele (1999), és nagykeresztes máltai lovag (2011) lett.
Az 1956-os egyetemi társakhoz, a forradalmi emlékhelyekhez sűrűn visszajárt 1991 után is, a városi és a pécsi egyetemi hagyományőrzésben, az 1956-os emlékek ápolásában szintén nagy érdemeket tudott fölmutatni. Pécs városától, egyetemétől 2016. október 23.-án ebbéli érdemeiért kitüntetésben részesült.
Dr. Buzády Tibor
Számtalan elismerése közül elsőként diákkorában a „Kitűnő Tanuló” díjat kapta meg az illetékes minisztertől még 1952-ben. Angliai éveiben pedig a királynő örökölhető nemesi címet adományozott néki (1980). Egyházi szolgálataiért II. János Pál pápa a Nagy Szent Gergely Lovagrend tagjává avatta (1994), a Magyar Püspöki Kar néki adományozta a „Pro Ecclesiae Hungariae” érmet (1992), a Szombathelyi Püspökség pedig a Szent Márton Emlékérmet (1998). A magyar kormányzattól a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét kapta meg a magyar és német nép barátságának elmélyítése terén folytatott több évtizedes tevékenységéért (1992), a köztársasági elnöktől 1956-os emléklapot (2003), a kulturális minisztertől pedig a „Pro Cultura Hungarica” érmet (1999). Közéleti elismerései sorában elsőként a Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége „Pro Patria et Libertate” érmét (1991), majd a Vitézi Nagykeresztet az 1956-os Vitézi Rendtől (2001), végül a Széchenyi Társaság Díját (1996) kell megemlítenünk. Salgótarján Város Tiszteleti Érmének is a birtokosa volt (2004). A Magyar Kutyatenyésztők Egyesülete éremdíjjal tüntette ki (2004).
A pécsi temetőben nyugvó 1848/1849-es hőseink polgári életükben is példaképek tudtak lenni. Dr. Buzády Tibor egész életútja bizonyítja: ő is hasonló magaslatokra jutott, ebben is követte forradalmi elődeink példáját. Tanúsítván az 1848/1849-es és az 1956-os nemzedék történelmi testvériségét. Dicső emlékét megőrizzük, nyugodjék békében!
Hozzászólások