BARNA SZEMEK
Születésnapodra (2021. május 19.)
Azt mondják, hogy a barna szemszín az ég kékjének és a legfényesebb napsugárnak egymásra találásából fakad.
A Barna Szemek kékes, lenge léghullámokból álmodtak őszinte jövendőt.
Piros, sárga, csíkos és zöldes színű almák értek a fákon, s gurultak tova a föld-rögökön.
A bárányfelhők, kifogyhatatlan úszó formákban üldözték egymást a messzeségben.
Nem tudott oly gyorsan szállni az idő, hogy ne lehetett volna észrevenni a boldogságot.
A Barna Szemek lénye, az esőtől fénylő föld termékeny, szépséges nyugalmát idézi meg, egy elmondhatatlan végtelenségből fakadó béke üzenetét hozva erre a megvadult világra. A hűség, a ragaszkodás, a csendes tettek különös ötvözete él benne, minden pillantásában biztonságot és bizonyosságot hordozva, mozdulataiban csendesen suhanva, ugyanakkor iszonyatosan erős jelenléttel. Aurájával képes körül ölelni minden lényt, frenetikus vonzást emanálva, mely, vagy megvadítja, vagy megszelídíti az éppen szerencséseket. Sohasem kellett keresnie senkit és semmit. Felbukkantak körülötte az emberek, az állatok és a növények. Csak jöttek és jöttek… Olyan természetességgel, mint a forrásából kitörni készülő víz csobogása. Imád minden lényt, és imádja, ha őt is szeretik. De ő leginkább, csak nézve-látva szeret. Ez a tekintet, körül-lengve egész lényét, egyfajta patetikus némaságot hordoz. Nem szeret feleslegesen csacsogni, hiszen érti Őt a világ, és Ő tudja, hogy így van ez rendjén. Mintha Gaia és Démétér 
egyszerre testesült volna meg benne. Serénysége és lelke nyomán szökkennek szárba, borulnak virágba, fordulnak termőre lágyszárúak, fák és cserjék. Homlokán a Napot hordozza, lába nyomán a föld termékeny televényét, ajkai dalolnak, becéznek és szeretnek, karjai ölelésre tárulnak minden csacsogó gyermeknek, az állatok köréje gyűlnek, hogy simogassa őket.
Igen, ezért érdemes élni, hiszen ez az élet értelme. Érezni és szeretni a Mindenséget.
És a messzeségből egyszer csak megszólal egy csodálatos dal:
„Lennék fű, mely újra kinő,
Lennék lélegzetnek friss levegő,
Lennék szó, mely szól neked,
Lennék kéz, mely vezet!
Volnék tánc, mely körbe forog,
Mitől a Föld szíve dobog,
És én lennék egy szívben a vér,
Mely sohasem áll, de visszatér!”
(Omega: „Mozgó világ.”)
Hozzászólások