Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 27. • Hetedhéthatár

Színház

Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 27.

Tisztelt Olvasók!

Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.


Vidéki színházak válsága, a pécsi új évad kezdete 1922-ben

Pécsi Nemzeti Színház, 1920 képeslap (Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)

A „Dunántúl” című katolikus-konzervatív napilap (1911-1944) 1922. október 1.-jei számának „Színház” rovatában két figyelemre méltó cikk kapott helyet. Az egyik, amelyik „A vidéki színházak válsága” címet viselte, az akkori nehéz általános gazdasági helyzet kihatásairól nyújtott képet a vidéki színházak vonatkozásában. Nézzük hát, mit írtak ekkor.

„Magyarország legtöbb vidéki színháza súlyos válságba jutott. Eddig 15 vidéki színtársulat küldötte be az egyesületnek határozatát, hogy október 2.-ával beszüntetik működésüket. A válság veszedelme fenyegeti a pécsi színtársulatot is, mivel a kiadások horribilisak. A napi villanyköltség 5000 korona, a fűtés napi 15.000 korona, a havi városi adó 25.000 korona, és egyéb felsorolhatatlan kiadást csak úgy tud megbírni a színház, ha egyfelől megértést tanúsít, és minden rendelkezésére álló eszközzel támogatja a színházat. Pécs városa eddig nem igen törődött a színház anyagi dolgaival, azt hisszük, most segítő kezét fogja a nehéz körülmények között küzködő (sic!) színháznak nyújtani.”

Amint látható, az általános aggasztó országos helyzet mellett a pécsi teátrum napi konkrét kiadásai szintén helyet kaptak a tudósításban, de a város segítőkészségének reményét is fölvillantotta a lap.

A fő hír azonban „Az új színtársulat bemutatkozása” címet viselte, és „– ő –„aláírású, rejtélyes monogrammal olvashatták a helybéliek. „Tegnap reggel óta hangos ismét a színház környéke. Nézdelődő (sic!) új tagok csoportba verődve tárgyalják a várható reményeket, míg a régiek örvendezve váltanak üdvözlő szavakat az arra járó ismerősökkel.

Ma este már ki is lépett a társulat a nyilvánosság elé, az Elnémult harangok című, gyönyörű hazafias darabbal. A színházat csaknem teljesen megtöltő közönség hangulatát nem rontotta el a makacskodó vasfüggöny okozta késedelem, és meleg szimpátiával fogadta a szereplőket, akiknek sorában a régiek közül Remete (Géza), Danis (Jenő), Borbély (Sándor), Borbélyné és Tapolczai (Gyula), az újak közül Benedek Lenke, Pintér Erzsi, Garay (Garai Béla) és Korda (Sándor) vitték a főszerepeket.

Nádassy József (Forrás: Makó Monográfiája 6 – Wikipédia)

A zökkenőmentes előadás, a szereplők ügyes behelyezkedése, Benedek Lenke és Garay értelmes beszédű, melegszívű előadása jó reményeket nyújtanak a jövőt illetőleg. Az előadást megelőzőleg Garay és Benedek Lenke adtak elő nagy sikerrel irredenta verseket, a zenekar pedig Kéler (Béla) Rákóczy nyitányának előadásával aratott tetszést. Örömmel állapítjuk meg a zenekar lényeges kibővítését, mely – ha a még hiányzó két fúvós zenész is megjön – teljességével és összetételével felül fogja múlni az eddigi színházi zenekarainkat. A közönség lelkes tapsokkal jutalmazta a szereplőket, és a zenekar számait. Reméljük, hogy ez a meleg kontaktus a nézőtér és a színpad között tartós lesz, és egy kulturális élvezetekben gazdag színi idényt várhatunk.”

Tapolczai Gyula (Forrás: Wikipédia)

Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy ekkor Nádassy (Nádasy) József (1874-1925) volt a pécsi színház igazgatója. Az érzékletes írásból jó képet kaphatunk az évadkezdő, bemutatkozó előadás előtti percekről, és magáról az előadásról. Azon persze ne csodálkozzunk, hogy szerző nélküli hazafias darabot adtak elő, és előtte hasonló szellemű műsorra került sor. Gondoljunk arra: csupán két évvel voltunk a sorsrontó Trianon után!

Kéler Béla (Forrás: Wikipédia)

A cikkből több neves régi színésszel és új szerződésűekkel ismerkedhettek meg a pécsiek. Közülük Danis (Daniss) Jenő (József, 1886-1963), Borbély Sándor (1866-?), Borbély Sándorné (Baracsi Eszti 1876-?), Tapolczai Gyula (1903-1954) adatait ismerjük jelen tudásunk szerint. Tudjuk azt is, hogy a mára már kevéssé ismert Kéler Béla (Adalbert Paul von Kéler, 1820-1882) zeneszerző, karmester, zenetanár és hegedűművész nyitányát adták elő.


Évadkezdési előkészületek, tervek 1930-ból

A másik akkori híres, szabadelvű polgári napilap, a Pécsi Napló (1892-1944) 1930. szeptember 28.-i száma „Színház” rovatának beszámolója volt „A Pécsi Nemzeti Színház kapunyitása” című évadkezdő-beharangozó tudósítás. Most pedig nézzük magát a cikket.

Bajai Városháza, 1930-as évek (Forrás: Wikipédia)

„Baja város társadalmi életének eseménye, hogy a pécsi Nemzeti Színház szokásos őszi évadját megkezdte, a bajai lapok, de a szombathelyiek is, egyhangúan megállapítják, hogy a vidéki színészet büszkesége az a teljesítmény, amellyel Fodor Oszkár új társulata a közönség rendelkezésére áll. A hozzánk beérkezett jelentések, az igazgató által hozzánk juttatott társulati névsor és a gazdag műsor, amellyel bevonul társulatunk, előre vetíti fényét annak, hogy a szokottnál is gazdagabb színházi évadra van kilátásunk.

Az október második felében kezdődő színházi évad megnyitó előadásán a régi kedvenceken kívül először lép fel nálunk az új primadonna, Viola Margit, akit szegedi és aradi működéséről, de pécsi vendégszerepléséből is nagyon előnyösen ismerünk. A ’Viktória’ címszerepében mutatkozik be, abban a ’Viktóriá’-ban, amelyik magyar operett újdonság ma Berlinnek is legnagyobb kasszasikere.

Fodor Oszkár (Forrás: 100 pécsi évad 1995 – A szerző fotója)

Vitéz Jakabffy (Dezső) főrendezőt első munkatársául megtartotta Fodor Oszkár, viszont a karmesteri székbe az ország egyik legképzettebb és legmodernebb muzsikusát, Bethlen B. Lászlót szerződtette a miskolci Nemzeti Színháztól. A ’Viktória’ bemutatóján lép fel régi kedvenceink közül Harczos Irén, Fejér Erzsi, Bihary Nándor, akit az igazgató a Király Színháztól csábított vissza, azután vitéz Bánky Róbert, Darvas Margit, kitűnő táncosaink, a Kellner-duó és egy új akcizíció (szerzemény): a Téglássy – Kovács – Kellner trió is. Régi kedves komikusunknak, Krémer Sándornak a fia, Krémer Ferenc, mint naturburs (őszinte fiatalember-típus a színházban) fog bemutatkozni ez estén, és megismerkedünk a szép hangú Nagy Gábor és a nagyon tehetséges Golda Józseffel is. Kisebb szerepekben a kolozsváriak kedvenc kómikusa (sic!), Nagy Imre, (aki egyúttal a bérletek beszervező beszervező titkára is), és Szarvassy György fiatal színésszel ismerkedünk meg.

Harczos Irén (Forrás: Wikipédia)

A prózai együttes bemutatkozó előadásai lesznek: Azra, a Nemzeti Színháznak több jubileumot megért keleti játéka Szép Ernőtől, Feleky Klári fiatal szende, Bognár Elek szerelmes színész bemutatkozásával, és Fruska, a Belvárosi Színház több mint 100 előadást megért fehér vígjátéka, amelyben a fenti főszereplők mellett Székelyhidy Adrien, vitéz Bánky, és Egry Berta játszák (sic!) a főszerepeket.

Bánky Róbert (Forrás: Wikipédia)

A bérletek beszerzésére és a színházi évad előkészítésére már megérkezett az igazgató helyettese, és a titkár, Nagy Imre, akik elsősorban a régi bérlőket látogatják meg, de felkeresnek mindenkit, akiről feltételezhető, hogy a hivatását becsületesen teljesítő színháznak barátja. Úgy tudjuk, hogy a színügyi bizottság a bérlő, illetve a törzsközönség beszervezésénél készséggel támogatja a színházat.” (Három kisebb formai megjegyzés: az akkori újságírói gyakorlat szerint a színdarabok címét – a mai gyakorlattal ellentétben – idézőjel nélkül írták le, míg a színházunk nevéből a „Pécsi”-t a címben nagybetűvel, míg a cikkben kisbetűvel jelentették meg. Az is gyakorlat volt az újságoknál, hogy nem minden színésznek írták le a keresztnevét, ezért én ezt most zárójelben pótolom – a színházi szakkifejezések magyarázatával együtt.)

Krémer Ferenc (Forrás: Wikipédia)

Ebből is látszik, egy-egy nívós, adat gazdag újságcikk sok új információt ad az akkori színháztörténet egy-egy mozaikjáról, amely máshol nem található meg, nem is pótolható mással. Így volt ez a közölt írással is. Az akkori évadkezdés leírása önmagáért beszél, most inkább az ebben szereplőkről essen szó.  Dr. Fodor (Fuchs) Oszkár (1880-1950) volt az igazgató, a főrendező vitéz Jakabffy Dezső (Zsigmond, Ferenc, 1895-1965), a karmester pedig Bethlen B. (Biszterszky) László (1892-1986).

Az említett színészek közül a következőkről van adatunk. Elsőként természetesen az Ábrahám Pál (1892-1960) „Viktória” című 3 felvonásos operettjében szereplők kerülnek sorra. Harczos (Herczner) Irén (1905-1978), Bihary (Burger) Nándor (József, 1900-1948), vitéz Bánky Róbert (1894-1981), Krémer Ferenc (Géza, Aladár, 1903-1978), Golda (Fábry) József (1904-1982),

(Krémer Ferencnek megemlítették az édesapját, Krémer Sándort /1859-1918/, aki szintén jeles színész, rendező, színigazgató volt a maga korában, de fiával ellentétben városunkkal nem volt kapcsolata pályája során.)

Golda József (Forrás: Wikipédia)

A másik közölt évadkezdő darab szerzője Szép Ernő (Schön Ezékiel, 1884-1953) volt. Itt a következő aktort kell megemlítenem Bognár Elek (Jenő, 1904-1985) személyében. A harmadik, „Fruska” („The Patsy) című, 1925-ben először bemutatott 3 felvonásos vígjáték szerzője Barry Conners (1883-1933) volt. Az itt szereplők közül Székelyhidy Adrienne (Adrien, Herfurth Ottóné, 1902-1981), vitéz Bánky (Buchstabler) Róbert (1894-1981) és Egry (Egri, Unterberg) Berta (1880-1950) adatait tudom közölni most.

Szép Ernő (Forrás: Wikipédia)

Az egyik ok, amiért az 1922. és az 1930. évi évadkezdést választottam az volt, hogy a mai színházbarát lássa az akkori helyzetet. A másik pedig az, hogy összevethessük a mai olvasó jelen kori tapasztalataival. Bár a Covid-vírus nagyban átrendezte a jelenkori állapotokat, az azt megelőző évek átélt tapasztalatai minden érdeklődőnek jó összevetést nyújthatnak az 1922-es és az 1930-as helyzethez képest, és ha másért nem, ezért is érdemes volt ezt az írást nyilvánossá tennem…

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS