A hatvanas évek közepén visszaköltöztem a szüleimhez. Azaz visszaköltöztünk, mert időközben megnősültem és Pécsett már nem volt lakhatásunk, kerültem az anyósommal való együttlakást, akinek nagy háza volt a Szkókónak nevezett hegyoldalon. Kölcsönösen nem kedveltük egymást.
Péccsel azonban nem szakadt meg a kapcsolatom. Martyn Ferenc, a mesterem kérte, hogy újabban festett munkáimról küldjek dia-felvételeket.
Kedves Kálmán, köszönöm, köszönjük szíves leveledet és különösen a
küldött „diákat” – nem mondhatom, hogy meglepetés, mert tudtam, hogy
következetesen új és jó, újabb és jobb műveket hozol létre. Mégis, így együtt
a sor áradása nyugtalan mindennapjainkban megállít, elgondolkodtat,
aztán munkáid sorsa-jövője felé fordítja újabb gondjaim. A „diákat” már
jövő héten Bp-re viszem – nem írtad, meddig maradhat nálunk – de alig
hiszem, hogy ezúttal eljuthatok hozzátok. Ezt följegyeztem, remélem, hama-
rosan eljuthatok hozzátok (telefont nem írtál) és láthatom festményeidet.
Remélem élőszóval minderről bővebben, a viszontlátásra tehát, baráti
kézfogással – Martyn Ferenc
1964-ben Molnár Péter barátommal közös kiállítást rendeztünk Petrigalla Pál lakásán, a Vécsey utca 3. alatt. Ide is eljöttek pécsi barátaim, amint a vendégkönyv mutatja:
Elhatároztam, hogy a Jelenkorral is felveszem a kapcsolatot. Eleinte recenziók írására vállalkoztam. Tüskés Tibor levele szerint Mezei András kötetéről szerettem volna írni, azonban később Tüskés elküldte Nyerges András első kötetét, hogy arról írjak, mert életkorban hozzám közelebb áll.
Megírtam tehát, nem a Mezeit, hanem a küldött Nyerges András könyvet.
Ez az írásom meg is jelent a Jelenkorban, de ezután inkább rajzokat küldtem Tüskésnek, mert a recenzió írást nem tartottam elégnek és nem arról írhattam amiről szerettem volna, hanem amire a folyóiratnak szüksége volt. Ráadásul el kellett olvasni olyan könyveket, amiket nem tartottam sokra.
Szentkuthy Miklós barátságába fogadott és ő is lebeszélt a recenzió írásról.
A Prae dedikációja
Még sokkal később is ért pécsi meglepetés, hiszen a Bóbita Együttes felkért tervezésre.
Foglakoztam folyamatosan bábozással. Elvégeztem egy bábjátékos tanfolyamot, aminek eredményeként vásári bábjátékos működési engedélyt kaptam a Népművelési Intézettől. Az Intézet kiadványaiban jelentek meg bábterveim és lektoráltam ezeket a kiadványokat.
Megtiszteltetés volt, hogy Kós Lajos, a Bóbita Együttes vezetője megkeresett:
Kós Lajos a Bóbita Bábszínház művészeti vezetője
Bábok a paravánon a próbateremben
Próba a Bóbitáékkal
Fotóportréimat ismerve a Magvető Kiadó megbízott költők arcképeinek elkészítésével. Így kerültem kapcsolatba Bertók Lászlóval és Csorba Győzővel.
Bertók László
Csorba Győző
Martyn Ferenc rajza Csorba Győzőről éveken át az ágyam fölött lógott.
Lassan minden kapcsolatom, barátom meghalt, gyakran látogatom a fiamat és unokámat, akik Pécsett élnek.
Hozzászólások