A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 33. rész • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 33. rész

„Édes Hazánk, kedves dalunk, Érted élünk, érted halunk!”
(A dalárda jeligéje)



Váradi Antal prológja a Pécsi Dalárda 30 éves jubileumán, 1891. november 7-én

Váradi Antal (Forrás: Wikipédia)

„Dal zengje ünnepét a dal fiának,
Köszöntse e napot szent ihletés!
Hozsánna szóljon lelkünk fenekéről
S zengje vissza bércz és völgy a dalt!
Harmincz nagy évre néz ez ünnep vissza
S a hála és remény, az összetartás,
Győzelmi zöld babér, fényes dicsőség
Díszítse azt az oltárt, melyen, ímé
Emlékezésünk tiszta lángja ég!

Harmincz nagy év… alig hogy újra ébredt
A szörnyű éjszakából nemzetünk,
Amelybe végzetünk Arad s Világos
Rémnapja óta dönté a magyart…
… Még zörgött a bilincs a föld alatt
A börtönökben… még zöld fű se lepte
Az áldozatnak síri hantjait,
Midőn elérkezett a ’harmadik nap’
Kínszenvedésünk Golgothája mellett
Föltámadásunk húsvét-hajnala!
Ezernyolczszáz és hatvanegy! Viradt,
A felhők meghasadtak, szívünk gyógyult,
Lelkünk remélt – a hajnal érkezett,
S a pirkadó időt a csalogányok
Sorában lelkes ihlettel köszönti
Pécs dalnokserege, a mi hív ’dalárdánk.’
E kor teremté szent harmoniáját,
Még idegen nyelv hangzatin: de szívben,
Lélekben e hazának áldozólag,
E szép hazának, melynek oly kevés
Öröme volt, amelynek ajka néma
És homlokán a bánat fátyla volt…
Ti megzendítettétek a danát –
S az özvegy szép haza megint feleszmélt
S remélni, hinni kezdte, hogy jövend
’Egy jobb kor,’ melyről azt mondá a dalnok,
Hogy ’jőni fog’ … igen, mert ’jőni kell!…’
S érette ’százezrek ajakán
Buzgó imádság’ szállt az ég felé…

S eljött a jobb kor… és ti jó dalárok
Jó s zord időben hívei valátok
A gyászoló s az ébredő hazának!
Ti híretek bejárta szép országunk
S amerre jártatok: a bámulat,
S a szeretet testvér-karjába zárt!
Harmoniátok győzött mindenütt,
A dal, amelyet zenge ajkatok,
Csodás viszhangra lelt minden kebelben,
Zászlótok friss babér borítja mindég,
És annyi verseny büszke harcza közt
Legyőzhetetlen  s mindig diadalmas
’Pécsi Dalárda’ a te lobogód!

Fel azt a zászlót, pécsiek, barátim!
Dalárok! ősi városunk, Pécs, jó anyátok,
Legkedvesebbik gyermekének, néked,
’Pécsi Dalárda’ ad ma koszorút!
Az anya-áldás legszebb koszorú,
Az anya-csók a legszentebbik díszjel –
Ez száll ma zászlótoknak homlokára,
Pécs városa megáld ma titeket!
S robogjon bár a szászad év viharja,
Dőljön ki egyik év a más után:
Idők viharján, évek zivatarján
Győzelmesen zeng által szép dalod,
Mi büszkeségünk te, ’Pécsi Dalárda’
S ameddig ezt a dalt hallhatjuk, melynek
Ma minden íze s mindenkor magyar:
Tudjuk, hogy városunk szent czímerének
Van egy örök-fényes gyémántja, dísze,
És ez ti vagytok, a mi gyermekink!

Én városom, Mecseknek ős tövében,
Négy tornyú dómod büszke tornyaként
Törjön föl égre egy örök imádság,
Mit távolból a költő küld feléd!
’Magyarok Istene! te álld, te tartsd meg
Pécs ősi, drága szentelt városát!
Ne engedd elnémulni jó lakói
Szívében az összhang örök dalát!
Világok intézője! add reánk a
Harmoniának égi szent malasztját,
Amely ’dalárdánk’ művész-ihletében
Dicséretedre, ím, megtestesült!

Zengjen danátok, győzelmes dalárok,
Bércz- s völgyön által diadalmasan,
S ne feledjétek, hogy mi szíveinkben
E dalnak égi visszhangja van!
Zengjétek újabb évtized során át
Mindig győzelmes ajkatok dalát,
S e dalban áldja meg a magas Isten,
Ki diadalra s örömre segítsen,
Pécs városát – és véle a Hazát!”

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS