Vers a fogatlan farkasról, a bestéről, ki nem forró víztől lett kopasz, s mesél egy estjéről
Romhányi Józsefnek
olvastam népmesét a kopasz farkasról
róla ki alhastól összevarrva rogyaszt
dolgozom a lelkén már tegnap hajnaltól
egy estjéről szóló történettel nyomaszt
vigasztalom szegényt főztem vesét szárnyat
ordít mert azt hitte tőlem mesét várhat
mondja nem is úgy volt nem is akart enni
nem szeretett volna húsevővé lenni
diétázik éppen egyenesen vegán
öreg ő már ehhez kekszen él és teán
horpadt csontjaival szinte szirénázik
örömmel váltana no de nincsen másik
ezért kvázi mászik
szőrét fésülgeti már-már teljes kopasz
sérült mellső lábán egy nikotintapasz
egyébként azt mondja nincs mára már foga
ekképp aztán nála favorit a füge
malacot becézni vigéckedni nem mer
ebben az agg korban nem virgonc az ember
szóval öreg farkas megvénült a kedve
már nem szexre vágyik csak teára kekszre
Hozzászólások