Még negyvennyolc óra
a szabadságból,
negyvennyolc óra pont.
Visszamosnak az idő
hullámai a közösbe,
ahol a gondolat csíráit
megfojtja a gond.
Lélektájon hiába
cintányérozott tenyerem,
hiába volt az ima?
Elhallgattad a bűn eredetét,
bár nem szegtem meg
éltem törvényeid szerint, uram,
Mikor a megtépett, nomád sátor
egyszer fejemre dől majd,
zsebkendődbe tisztán
fújom orrom
és hiánytalanul számolom
vissza tenyeredbe
fényes talentumaidat.
Hozzászólások