Zárjuk rövidre ezt a beszélgetést!
Ismertetem az érveimet és Ön egészen biztos megérti, hogy önmagam számára a legjobb megoldást választottam. Felment és utamra enged, így a tevékenységem szakember által is elismert lesz és legálissá válik.
Ön természetesen megkapja a honoráriumát, a rám fordított rövid idő ellenére is. Nagyra becsülöm a tudását, amely kétséget kizárólag a segítségére lesz abban, hogy megértse a motivációmat.
Nem akarom siettetni, de essünk ezen túl, minél gyorsabban.
Na szóval, tudja Ön kedves Uram, ki volt Mikes Kelemen és az ő Édes Nénje? Tudja, hogy ennek az árvának köszönhetjük az erdélyi irodalom alapjait?
Ha Mikes nem ír, az elméje véresre kaparta volna a tudatát. Közölt, mesélt, korképet festett. Mit veszített volna a magyar literatúra, ha ezt nem teszi… ha nem teszi, amit tett! Írt, ahogy én is!
Ja, hogy a nagynénje nem is létezett? Számít ez valamit így mintegy háromszáz év távlatából? A túlélés fontosabb a logikánál. Ösztön ez kérem szépen!
Aztán itt van ez a dolog a szerelemmel. Na nem a gyorsan fogyasztható instantra gondolok, hanem a tartósra, az igazira, az örökké tartóra. Indiában regélnek egy csecsemőről, aki csak akkor nyitotta ki a szemét, amikor megláthatta a szerelmét, aki egyébként kék volt.
Én is láttam a szerelmemet. A kietlen sivatagot a szívemben oázissá változtatta. Hát nem jár ezért hála és szeretet?
Függőség, szenvedély! Az átlagos emberek unalmasak. Az élet egy lelki kemoterápia, hisszük, hogy van gyógyulás, de a pusztulás elkerülhetetlen. Szükségszerű, hogy eszközöket találjunk! Ez kérem nem heroin, ez írás, amely még építi is a személyiséget, nem a kukacokkal teli földbe vezet. Felemel! Repít!
Egy csepp gond azért akad, itt ez a dolog a méltósággal. A női méltósággal. A férfiak nem szeretik a sebzett vadakat, mert attól csak másodrendű vadászok lesznek. Nekik a nagy vad kell.
Lehet, hogy mégis maradok, dolgozzunk ezen egy kicsit, hogy lehetnék én trófea? Büszkeség! Talán ha nem levélíró, hanem író lennék…?
Hozzászólások