Térj be Vándorunk, rég jártál erre.
Elhagytad nyájad, becsuktad ablakod?
Miért e nagy csönd körülötted?
A Világ, a Bánat sír, és vár nagyon.

Nem kell a cifra szó, csak egy,
s szóljon benne apród és nagyod,
legyen jó kenyér, munka, kemény,
ének zengjen, szerelmi tünemény,
fecske röptét vágyó felhők, és mágus,
ringató szó emlőjén dagasztó ujjak,
csöndricsajos élet, kalácsos illat,
mesefonó száj, a nagy varázslók száza,
kik hol voltak, hol pedig nem voltak,
és tán még ma is élnek, ha nem éppen
hóttak’, mi Vándorunk, Te melletted,
még valahol.

S talán a baj elfordul önmagától,
a bűn nem koldul föloldozást,
gyóntató otthonunk Te leszel, Vándor,
és legfensőbb, bizalmas vagyonunk.

Megosztás

Tweet