„Többé-kevésbé mindannyian bohócok vagyunk.”
Georges Rouault
Hatások és befogadások
Az expresszionista festőként számon tartott Georges Rouault és „a groteszk poétája”, Tóth Ernő nem véletlenül kerül egymás mellé. Tóth Ernő saját elmondása szerint a francia mester csodálója volt már főiskolás korában. Egy szabadon választott témájú, hatvanperces, képekkel illusztrált előadásban Rouault művészetét mutatta be a Képzőművészeti Főiskolán. Rouault maximalizmusa, a festészet iránti alázata nagyban hatott Tóth Ernő művészi fejlődésére. Egyik kedvenc témaköre, a cirkusz és a bohóc is részben Rouault-hatás.
Georges Rouault munka közben
_______________________________________________________________________
Tóth Ernő legújabb festményei előtt
_________________________________________________________________________________
Rouault szomorú bohócai
Rouault gyermekkorától vonzódott a cirkuszhoz és a bohóc figurájához. Ezek a témák élete végéig vissza-visszatértek, miközben vallásos képeket és prostituáltakat is festett, mindezeket groteszk stílusban. Fiatal művészként Párizsban a Medrano cirkusz állandó látogatója volt, akárcsak Picasso.
A Medrano cirkusz
Rouault ugyanakkor közelebb érezte magát a vándorcirkuszok, a vásári komédiások világához. 1902-től képein egyaránt megjelennek a cirkuszi akrobaták csoportjai és a bohóc, Pierrot portréja. Első festményein a társadalom margóján kívül élő, szomorú, tragikus sorsot sejtető bohócokat látunk. Chagallhoz és Picassóhoz hasonlatosan saját vonásait kölcsönzi az önarcképként is felfogható bohócportréknak. Ilyen képe az 1904-ben keletkezett Tragikus bohócfej.
Tragikus bohócfej
A művész szavakban is megfogalmazza azonosulását a vándorcirkuszok szomorú figurájával: „Ez a nomád lakókocsi az út szélén, a kivénhedt gebe a sovány füvet legelve, az öreg bohóc a lakókocsi egyik sarkában ülve, amint rikító, csillogó ruháját javítgatja, ez az ellentét a csillogó és villogó, szórakoztatásra szánt tárgyak és egy végtelenül szomorú élet között… Láttam, hogy a ’Bohóc’ én magam vagyok, (…) többé-kevésbé mindannyian bohócok vagyunk.”…
Rouault bohócképein – csakúgy, mint valamennyi festményén – a színek intenzitása mellett az erős, fekete kontúrok dominálnak. Ez utóbbiak, mint arról maga a művész is vallott, annak az időnek a hatása, amikor tizennégy éves korában középkori üvegablakok restaurálásában vett részt. Rouault szerelmese volt a középkor művészetének. A feketével kontúrozott színek tobzódásának jó példája a Marius II. című bohócportréja.
Marius II.
Az 1903-1907 körül keletkezett Bohóc dobbal című festménye a cirkuszi mutatványok beharangozóját ábrázolja. Az ünnepélyesen merev fejtartás, a kifejezéstelen arc, a dobon nyugvó, kinyújtott kar a kék, a piros és a fehér színek kontrasztjával a bohóc magányosságának érzetét keltik.
Bohóc dobbal
Az 1920-ban festett képén a szenvedő, boldogtalan bohócokat ábrázolja.
Három bohóc
Tóth Ernő groteszk bohócai
A vándorcirkusz Tóth Ernőnek gyerekkori élménye volt, amely mélyen beivódott emlékezetébe és megmozgatta fantáziáját. Az 1980-ban festett Komédiások egy álomszerű emlékkép, előtérben egy kalapos nővel, aki tartozhat a cirkuszhoz, de akár egy bámészkodó is lehet, egy meglehetősen groteszk férfival, akiről feltételezhető, hogy fontos szereplője a cirkusz világának és egy bohóccal, aki fellépő ruhájában gyakorol. A háttérben a nomádok kocsija és egy öreg, kehes ló.
Komédiások
Tóth Ernő cirkusza és bohócai Rouault-n kívül Fellini hatását tükrözik. Erről maga a művész is vallott. Valóban, cirkuszi festményeit nézegetve akaratlanul is az Országúton vagy a Bohócok jelenetei tódulnak emlékezetünkbe. Az Álomfestő, a Madarak kertje, a Napköszöntő, a Bohócok városa és még sorolhatnánk Tóth Ernő képeit, amelyeken valóság, emlékek és álmok sajátos ötvözetét látjuk, akárcsak Fellini filmjeiben.
A bohócok városa minden elemében álomszerű. Megjelennek ugyan a cirkusz világának jól ismert zenebohócai és a kerékpáron virtuóz mutatványokat bemutató bohócok, ám mindez egy szürreálisan groteszk miliőbe ágyazódik be: képzeletbeli figurák, repülő halemberek, ember-halak, állatok, madarak népesítik be a bohócok városát.
Bohócok városa
Tóth Ernő szinte valamennyi cirkuszi képén megjelenik a bohóc, amint hegedül, dobol vagy furulyázik. Leginkább hegedül, akárcsak a kecske vagy a faun.
Paul Klee bábszínháza
Tóth Ernő zenebohóc-képei közül az egyik legmegragadóbb a Kék madár, amely már címében is a mesék birodalmába repít bennünket. A kép előterében a zenebohóc, akinek gitárja egy kecskefejben végződik, egy másik mutatványos jobb kezén egy kék madárral, balján kecskével látható. A kép bal felső sarkában egy, a maga képtelen groteszkségében gyönyörű kék madár ül a fészkén. Feje kalapos női fej, rendkívül kifejező szemmel, a fészekben a sárga tojás, akár egy szemként is felfogható. Felülről középen egy enigmatikus kecskefej vagy nap, vagy mindkettő egyszerre. Alatta egy általa bearanyozott madárhal, míg a kép jobb sarkában egy kerekes (!) léghajó, amelyet szitakötő szárny propeller hajt.
Kék madár
A bohóc – akárcsak Rouault-nál – Tóth Ernőnél is megmutatja szenvedő arcát, ami a porondon látott csillogó álca mögött rejtőzik.
Hazatérő bohóc
Tóth Ernő – mint megannyi művész – vissza-visszatér témáihoz. Erről tanúskodnak Don Quijote-portréi, de bohócképei is. 1994-ben festette a Hintalovag című képét, majd ugyanez a téma jelenik meg a 2021-ben alkotott Bohóc című festményén. Ha egymás mellé tesszük a két képet, látszik az út, amit a festő csaknem harminc év alatt megtett. A Hintalovag a maga groteszkségében is szinte realista festménynek tűnik a Bohóchoz képest. Míg az első képen a ló és a bohóc arányaiban követik a valóságot, addig a második festményen a hatalmas lófej mögött a hatalmas fejű bohóc egy hatalmas trombitát fúj. Ugyanakkor a bohóc felső teste és lába eltűnik.
Hintalovag és Bohóc
______________________________________________________________
Hozzászólások