Időtlen magány • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Időtlen magány

 

A lélek összegyűrt foltos galacsinjaiban
fakó színek játszadoznak egymással
Lehunyt pillák mögé bújva
szendereg a megrettent élet
Az árnyjátékot játszó sötétben
zizzenő papírlabdacsok kergetik el a múltat
A rebbenve szálló idő hajnalpírra vár…

Névtelen utcákon kutyák csatangolnak
elfelejtett időrom-pusztaságokon át
Szerelmes levelek sárgás foszlány-reményei
pillangó álmokban élnek tovább

A tavasz elbújt a tél mögé, a nyár a tavasz mögé
Az ősz a nyár mögé a tél az ősz mögé
A madarak az ágak mögé

A kozmosz isteni törvények szerinti működése zavartalan…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

_______________________________________________


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS