Holtomiglan-holtodiglan • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Holtomiglan-holtodiglan

 

Ők voltak az eszményi házaspár a rokonok és ismerősök szemében. Mindenkor a kölcsönös tisztelet és megbecsülés hangján szóltak egymáshoz maguk között is, sohase vitatkoztak, nem is élcelődtek egymással. Ha valamiben nem értettek egyet, mindkettejük készségesen engedett, egyikük se ragaszkodott a maga igazához. A döntéseik is teljes egyetértésben születtek; e tekintetben a férj előszeretettel hagyta érvényesülni a felesége akaratát.
___Okkal feltételezhető tehát, hogy tökéletes harmóniában éltek, aminek az se mondott ellent, hogy mások – akár a legközelebbi hozzátartozóik – előtt az egymás iránti gesztusaikban, megnyilvánulásaikban a gyengédség legkisebb jelét se mutatták, és sose jártak kézen fogva, vagy egymásba karolva. Meglehet, csak szeméremből, ám az éles szemű megfigyelő bizonyos fokú távolságtartást vélhetett felfedezni ebben a visszafogottságban, a távolságtartás mögött pedig feltételezhette akár az érzelmi kötődés hiányát is legalább az egyik fél részéről, amit csakis az ő beletörődése, megalkuvása, önfeladása hidalhatott át, ahogyan azt a történet vége valószínűsíteni fogja. Csak valószínűsíteni, nem pedig egyértelműen bizonyítani. Tény azonban, hogy a tökéletes harmónia látszatának a fenntartását is csak mindkettejük eredendően jó, békés természete tehette lehetővé.
___A másik, velük közel azonos korú házaspár esetében éppenséggel nem mentek ritkaságszámba a viták, csipkelődések és veszekedések, sőt olykor össze is vesztek és napokon át tartották a haragot. Az előző párról elmondottaknak nagyjából az ellenkezője mondható el róluk, beleértve azt is, hogy az egymás iránti gesztusaikban és megnyilvánulásaikban mások – akár hozzátartozóik, akár ismerőseik vagy idegenek – előtt se tartózkodtak érzelmeik többé-kevésbé visszafogott kinyilvánításától, továbbá, hogy derűs kedélyállapotukban kart karba öltve jártak.
___Mindkettejükkel előfordult, jellemzően, hogy amit egyszer zokon vettek a másik részéről és szóvá is tették, és ami olykor veszekedést is szított közöttük, afölött szó nélkül elsiklottak máskor; nevezetesen akkor, ha a legutóbbi, élesebb vitájuk vagy veszekedésük, sőt összeveszésük és az azt követő, esetenként látványos kibékülésük óta viszonylag kevés idő telt el. Másképpen s talán pontosabban fogalmazva, még nem telt el elegendő idő. A viták, veszekedések, összeveszések és kibékülések ciklikusságot, dinamizmust vittek tehát érzelmi életükbe, házastársi kapcsolatukba: a próbatétel, a megtisztulás és a megújulás dinamizmusát.
___Kevéssel az előtt, hogy aranylakodalmukat ünnepelhették volna, váratlanul elhunyt mindkét házaspár egyik tagja. Egyiküket alig néhány héten belül követte a párja, a másikat pedig jó húsz év elteltével.
___Aki úgy gondolja, hogy ez utóbbi az ideálisnak vélhető, látszólag – s tán valóban – tökéletes harmóniában élt házaspár esetében volt így, az jól gondolja.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS