Vis major • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Vis major

Vis major[1]

 

Meggyőződéssel hitte, hogy előbb-utóbb bekövetkezik a legrosszabb. Pontosabban, hogy újból bekövetkezik, és ezúttal is nem kis részben az emberek oktalan derűlátása miatt. Hiába beszélt róla másoknak, hiába figyelmeztette őket, megmosolyogták, leintették. Ő azonban elkezdett felkészülni rá.
___Hogy szoktassa magát a nélkülözéshez, egyre kevesebbet evett és egyre egyszerűbb ételeket; végül már csak egy darab száraz kenyeret vagy egy marék rizst, máskor egy szem krumplit vagy néhány szál répát, és csak akkor, amikor már valósággal gyötörte az éhség. Inni többször is ivott, de csak annyit, hogy oltsa a szomját. Egy hónapon keresztül vetette alá magát ennek a próbatételnek, és a végén elégedetten állapította meg, hogy sokkal jobban bírja a nélkülözést, mint eleinte.
___Ezt követően egy elhagyott kőbányában köveket hordott nagy halomba reggeltől estig, majd másnap széthordta a halmot, hogy aztán harmadnap újból összerakja, és így tovább. Csak akkor tartott pihenőt, amikor már rogyadozott a térde a fáradtságtól. Olyankor evett és ivott egy keveset. Egy hónapon keresztül vetette alá magát ennek a próbatételnek is, és a végén elégedetten állapította meg, hogy sokkal jobban bírja a kemény munkát szűkös táplálkozás mellett, mint eleinte.
___Ezt követően a hideghez szoktatta magát. Nyakig merült egy dézsa hideg vízbe, és csak akkor szállt ki belőle, amikor már az ájulás kerülgette. Ennek a próbatételnek is egy hónapon keresztül vetette alá magát; az első héten naponta tízszer, a másodikon hússzor, a harmadikon harmincszor, a negyediken pedig negyvenszer. Végül elégedetten állapította meg, hogy sokkal jobban tűri a hideget, mint eleinte.
___Ezt követően arra edzette magát, hogy minél tovább kitartson egyetlen levegővétellel. Teleszívta a tüdejét, majd a dézsa vizébe merítette a fejét, és csak akkor emelte ki, amikor kezdte elveszteni az eszméletét. Egy hónapon keresztül vetette alá magát ennek a próbatételnek is, naponta százszor, és a végén elégedetten állapította meg, hogy sokkal tovább bírja újabb levegővétel nélkül, mint eleinte.
___Időközben épített egy masinát, amellyel erőteljes botütéseket tudott végrehajtatni. A következő hónapban naponta huszonötöt méretett magára vele, váltakozva hol a hátára, hol a mellére, hol pedig a karjára, a combjára meg a lábszárára. A végén elégedetten állapította meg, hogy sokkal jobban viseli a bántalmazás okozta fájdalmakat, mint eleinte.
___A háza udvarán állt egy fa, melynek egyik, nagyjából vízszintes, vékonyabb ágát egy kis ugrással el tudta érni. Mindkét kezével belekapaszkodott, és addig tartotta magát a levegőben lógva, amíg el nem fogyott az ereje, és visszaesett a földre. Akkor pihent egy kicsit, majd újból felugrott és belekapaszkodott az ágba. Egy hónapon keresztül naponta több órán át végezte a gyakorlatot, egyre rövidebb pihenőt tartva, és a végén elégedetten állapította meg, hogy jóval hosszabb ideig képes ilyen formán függeszkedni, mint eleinte.
___A következő hónap első felében csak napi hat, a másodikban öt óra alvást engedélyezett magának, és szűkös táplálkozás mellett egész délelőtt hordta a követ a kőbányában, a nap hátralévő részében pedig a többi, fentebb ismertetett próbatételnek vetette alá magát, a huszonöt botütést kivéve többszöri ismétléssel. A végén elégedetten állapította meg, hogy kevés alvás mellett is tovább tudta javítani a teljesítményét, illetve a tűrőképességét.
___Csakhamar a legforróbb szakaszába fordult a nyár. Újabb próbatételként azt határozta el, hogy átkel a viszonylag közel elterülő, elszórtan kisebb facsoportokkal, imitt-amott meg meddő homokfoltokkal tarkított pusztaságon, egy szál bottal, élelem nélkül, egy kulacs vízzel meg egy pokróccal. Úgy számított, hogy a lehető legkevesebb pihenővel legfeljebb három nap alatt megteszi az utat.
___Fáradságosabbnak, sőt gyötrelmesebbnek bizonyult a vállalkozása, mint gondolta, ám a második napon alkonyattájt megpillantott egy tornyot a láthatáron, s akkor megnyugodott és új erőre kapott. Már leszállt az éj, amikor leheveredett egy magányos, csenevész fa tövébe. Lenyűgözve nézte a csillagoktól roskadozó égboltot, és csakhamar elnyomta az álom.
___Egyszerre csak felriadt, mert éles fájdalom hasított a nyakába. Odakapott, és valamilyen nagyobb, páncélos rovart érintett a keze. Irtózva söpörte le magáról egy pánikszerű mozdulattal. Erősen viszketett a csípése helye. Hosszan vakargatta, és akkor valamelyest csillapodott a viszketés, de úgy érezte, kezd szétterjedni. Aztán álomba zuhant megint.
___Teljesen kivilágosodott, a nap már a láthatár fölé emelkedett, amikor újból felébredt. Egy jókora, forró és lüktető duzzanatot tapintott ki a nyakán. Feltápászkodott, ivott néhány kortyot, aztán fogta a botját és elindult a torony irányába. Kissé bizonytalanul lépkedett. Szédülés kerülgette, és erősen zúgott a füle.
___Egyszerre csak sűrű köd közepette találta magát. Tanácstalanul megállt és körülnézett, de semerre se látott pár lépésnél messzebbre. Egyre erősödő lódobogást hallott, és csakhamar elvágtatott közvetlen előtte egy fekete csuklyás lovas. Nyomában vadul örvénylett a köd, majd hirtelen szerte is foszlott, és akkor újból látta a tornyot a messzeségben. Némi ijedtséggel állapította meg, hogy látomása volt, hallucinált. Talán éppen a Halált látta. Zavarodottan, a kétségbeeséssel küszködve indult tovább. Rohamosan fogyatkozott az ereje, és valósággal gyötörte a szomjúság. Megitta a maradék vizét. Nemsokára egy kiszáradt fához ért, és leült a tövébe, nekivetve a hátát széles törzsének. Émelygés fogta el és rázni kezdte a hideg. Magára terítette a pokrócát. Hamarosan jóleső melegség öntötte el, aztán elsötétült előtte minden.
___Úgy érezte, nagyon régóta fekszik már a kórházi ágyon, egyedül a hatalmas kórteremben. Odahívta magához az ápolónőt, egy testes, ám feltűnően szép asszonyt, és megkérdezte tőle, mik a legfrissebb hírek odakintről.
___– A legrosszabbra kell készülnünk – felelte az komoran.
___Valamiféle elégedettséget, megnyugvást érzett.
___– Én felkészültem – mondta halkan, inkább csak magának.
___Ezt álmodta a pusztaságban, a magányos, kiszáradt fa tövében ülve, és ez volt az utolsó álma; nem ébredt fel többé.

 

[1]Szó szerinti jelentése: nagyobb, (szebben mondva) felsőbb erő.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS