Újraírva • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Újraírva

 

Én is kértem,
még régen,
hogy a patakkal
a tengerbe érjek,
de mint oly sok
minden elfogyott,
elszívta a klíma
akaratom, és nincs
dunányi bő víz
bennem, hogy
a Fekete tenger
célóriás lenne,
az érzés is épp
elapadt, csak
néha fölszakad,
mint nem gyógyuló
nedvedző vágás,
vérzik, egyszer kicsit,
aztán meg hidegrázás
tragédiák repríz
hasonulása, de hála
se géz, se tudomány
föl nem ért hozzá,
hogy miként is
hegesedjen, de én
mégis csak félek:
a seb, bár mélyül,
de amikor majd
föl-fölnyílik
egyszer nehogy
elfelejtsen fájni.

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Újraírva”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés