A sír mellett • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

A sír mellett

 

Édesanyám,
döbbenten bámulom
drága arcodat,
várom vigasztaló
szavadat, de a kő
elnémítja hangodat.

Tudom, hogy vársz,
mint régen, mikor
berobogott a vonat,
könnyem megfagyott útján
igyekszem Hozzád,
hogy újra lássalak.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS