Nem könnyű ma egy magyar szerzőnek novellákat írni. Ugyebár ott van egy Karinthy, egy Örkény… és még sokáig sorolhatnánk. De azért még akad pár merész kísérletező. Hátha.
Talán. Sikerül valami újat írni. Vagy valami olyat, ami már bevált? Nem tudom. De legalább megpróbálja. Ilyen a Sanyi is. Nyolc fejezetbe sorolva. Átrágtam magam rajtuk. Nem volt könnyű …komolynak maradnom. A mindennapok furcsaságaival találtam magam szembe, amiken lehet bosszankodni, de lehet félvállról is venni. Talán így könnyebben elviselhetőek.
Aztán vettem egy golyóstollat és egy jegyzetfüzetet. És felírtam észrevételeimet, kérdéseimet.
Kis esti abszurd – Kérem az orvos címét, elérhetőségeit! (11. old.)
Értekezés a bal és jobb oldali közlekedésről – Ma is a mamutnak van elsőbbsége! (35. old.)
Ez a 35-ös járat a Misina-tető felé – Ki az a Kitti? (Figyu, Sanyi, két té!) (46. old.)
Játszd újra, Woody!- Ki az a Szin nevezetű patikus? (62. old.)
Ha egy nő igazán szeret… – Rájöttem, hogy amióta Csabi eltörte a jobb kezed, azóta írsz ballal! (112. old.)
Azért nem lájkolnak, mert… – Rájöttél egy nagy igazságra: tényleg még ma is elég sokan olvasunk, bár van, aki jól titkolja! (167. old.)
Házi gondozó paródiák – Vészhelyzet – Elsötétül a kép – Miért nem hagytad ezt végszónak? (192. old.)
Mi tetszett a legjobban? Talán az esendő apa figurája. Annyira emberi volt.
Hát, ennyit egy kötet margójára. Remélem, elég humorosra sikeredett.
Hozzászólások