10
Tudsz majd Te is, mint oly sokan
Boldognak álcázva Magadat, élni tovább
Sok kincsért, aranyért, feledve csókjaimat.
Hazugok közé állni, mint napsütésbe csapó villám
Tudsz majd mást is szeretni, ugye!
Midőn kalmár kezek tépik ronggyá kék ruhádat,
szeszekkel, szavakkal az élvezetbe hajszolnak…
És már csak a Nap és a Hold lát olyannak, amilyen Vagy.
Gyenge voltam életemben, hogy erős legyek a kereszten.
És most gyalázatosan félek.
A halandónál halandóbb vagyok.
Várlak, hogy gyere velem…
De te csak addig sírsz, míg látsz.
Minek is tovább azután…
Pont most nem hiszek semmiben már?
Öröklétpillanatok! Miért múltatok el?
Már sírni sem tudsz, ugye – csak élni nélkülem…
11
Száll, csak száll az időár,
egyenest az égre száll.
Mögötte a kékes Föld
csak hulló kis virág ma már.
Glóriák a légben, tűzkarikás kékben,
fickándozva lebegnek az éterben…
Gyermekmesét mesélnek, tűzparázshoz leülnek
koszos kis kenyérdarabokat törnek
és esznek, csak esznek, csak esznek…
Elszállt minden időár
Nem száll többé erre már
Hol maradt e kékes Földön
Az, aki csak engem várt…
Kiss Tamás: Feltámadás című festményének részlete
Hozzászólások