Csodákra várva • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Csodákra várva

Emlékszem, kisgyerekkoromban, mindig csodálkozva néztem az egyik falubeli kislány varázsgömbjét. Pedig abban csak „hullott a hó, ha egyszer felfordítottuk, meg vissza!”

Aztán, amikor „bekerültem a városba”, kiskamaszként mindig megcsodáltam az utcai javasasszonynál lévő papagájt, ami egy kis ládikóból csőrével kikapta a jövendő „szeretőd” nevét. Csak az a baj, hogy amikor én is rászántam pár banit (a lej váltópénze) akkor sosem az éppen aktuális Erzsike, Annuska, Ilike nevét húzta ki, hanem valami Roxana, Georgeta vagy Marioara neve rejtőzött a kis cédulán. Lehet, a javasasszony még nem volt elég „felkészült”, csak a többségi nemzet fiait-lányait tudta elkábítani „tudományával”.

Ki az, aki nem csábult el, és gondolkodott arról, hogy valami maradandót alkosson? Akár kétkezi, akár szellemi alkotást. Bizonyára, mindnyájunkban bennünk rejlik ez a kimondott, vagy kimondatlan óhaj. Aztán a gondolat néha beérik, és tényleg alkotunk valamit, ami akkor és ott a legfontosabbnak tűnik, majd évtizedek után elhalványul, sőt van olyan, hogy rádöbbenünk valaki ezt már jóval előttünk megalkotta, elkészítette. Nagy csalódás, de túléljük.

Aztán a karrierünk csúcsán úgy érezzük, most már biztosan elértünk arra a szintre, ami számunkra megadatott, és abban reménykedünk a lefele vezető út nem lesz túl meredek, rémisztően gyors.

Ha pedig megérjük az idős, netán az öregkort, akkor az elmúlt idő hordalékaként felgyűlt bölcsességgel felvértezve megpróbálunk bölcsen visszatekinteni, és ha netalán-tán kérik, jótanácsokat adni. Amik nem biztos, hogy mindenki számára jók, hiszen mindenkinek az élettapasztalata nyújtja a legjobb tanácsot.

Egyszóval, minden életkorban csodákra várunk. A kisgyermek naivságával, a kamasz nagy reményeivel, a középkor merészségével és talán még az idős kor bölcsességével is (majdnem naivitást írtam).

Agócs Károly „A remekmű” című kötetében épp ezekre az emberi gyengeségekre, gyarlóságokra mutat rá. A bölcseleti-misztikus próza tökéletesen fedi a rövidebb-hosszabb alkotások besorolását. Az esendő ember egész élete során törekszik, saját erőből valami maradandót alkotni, de azért titokban, vagy nem is annyira titokban, a csodákban is reménykedik.

Kedves olvasók, vagy jövendőbeli olvasók, akik e kötet elolvasására szánják el magukat, tegyük a kezünket a szívünkre és valljuk be, bizony mi is sokszor csodákra vágytunk/vártunk, és volt úgy, hogy épp emiatt a mindennapok csodái felett siklottunk el.

A bölcsességet csak az idő hozza el. Remélhetőleg.

A Hetedhéthatár Kiadó égisze alatt megjelent kötet elolvasása egy maradandó élményt nyújt minden (könyv) olvasó számára. Merem ajánlani.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS