(Tikva (פתח תקוה jelentése: a reménység kapuja), 1946. szeptember 04. – Golán-fennsík, 1967. június 10.) Magyar származású ortodox zsidó család egyetlen fia. Édesapja Budapesten született: Lőwy Ávrám rabbi, családja szellemi vezetője volt. Ábris, négy nővérét követően látta meg a napvilágot. A magyar nagyszülők iránti tisztelet miatt otthonukban magyarul és héberül beszéltek.
Ábrist édesapja tanította, aki nagy hangsúlyt fektetett a Talmud minél mélyebb tanulmányozására. Szülei a rabbinikus judaizmus követői, akik az összes törvényt szigorúan megtartották. Törvénytisztelő életmódjuk mellett a hétköznapi világban élve minden olyan modern dolgot elfogadtak, amelyek nincsenek ellentétben a Tóra szellemiségével.
Lőwy húszévesen kezdett költészettel foglalkozni. Nagy hatással volt rá a magyar Pilinszky János (1921–1981), akinek az Egy KZ-láger falára című megrázó ciklusát magyar barátja, Thurzó Gábor jóvoltából lemásolta, és egy kis zöld dossziéban őrizte.
A Hatnapos Háborúban harcolt a hazájáért. E háború utolsó napján, 21 évesen halt hősi halált. Ígéretes verseiből egyelőre hét zsenge került elő. Pársorosai filozofikus kiáltások.
Lőwy Ábris, a kép jobb szélén – csak ez az egy fotográfia maradt fenn (1965 / Life)
Lőwy Ábris versei – Zsengék
Első
Teremtőmmel lapulok itten.
Nincs puskazaj,
most semmi sincsen.
Második
Tórád szívembe bevilágít,
más élet ez,
mindent megmásít.
Harmadik
Csak még egyszer,
csak egyszer segíts még!
Segíts énrajtam, ne legyen kétség!
Negyedik
Mélységből kiáltom neved.
Ments meg, kérlek,
ments meg engemet!
Ötödik
Nincsen már senkim, nincs bajtársam,
öt napja félek, ki tudja, meddig élek.
Szakadatlan mormolom neved.
Uram,
hány ima kell még?
Hatodik
Imaköpenyem kis rojtos tálit,
hiába veszem föl a kipám itt.
Elszakadt imaszíj ez a délután,
csak még egy napot éljek túl, Adonáj!
Hazám
Olajfák hegyén nincs virradat,
ez az éj valahogy itt ragadt.
Hazám elrabolt madár
amerre nézek, csak halál.
Hozzászólások