Scriptor ex machina[1] • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Scriptor ex machina[1]

Gyakori írói fogás valós személyekről mintázni szereplőket, mely személyek akár magukra is ismerhetnek aztán egy-egy adott könyvben. Ennek a fordítottjára viszont aligha akad példa; nevezetesen, hogy az író a képzelete által teremtett személyek közül akár csak egyet is viszontlásson a valóságban. Ám egy bűnügyi regényeket író ismerősömmel mégis megtörtént.
___Meggyőződéssel hitte, hogy a megérzés, az úgynevezett hatodik érzék fejleszthető adottság, és az ember kellő odafigyeléssel és gyakorlással egy idő után képes nagy valószínűséggel, sőt akár tévedhetetlenül kikövetkeztetni bizonyos, szükségképpen bekövetkező történéseket. Ehhez mindenekelőtt – a spiritualitásra való hajlam mellett – kiváló, a legapróbb részletekre, mozzanatokra és jelekre is kiterjedő megfigyelőképességre van szükség, továbbá kombinatív képességre, egyfajta kreativitásra az ezen részletek, mozzanatok és jelek közötti összefüggések feltárásához és az együttállásuk által meghatározott, bekövetkezendő történés valószínűsítéséhez. Az álomfejtés is nagy fontossággal bír e tekintetben, hiszen az álmok megélt élményekből, megszerzett tapasztalatokból táplálkoznak, és meglehetősen gyakran vetítenek előre általunk nem várt vagy számunkra nemkívánatos eseményeket (jósló, illetve intő álom). Erre akkor jött rá – mondta –, amikor egyik álmában megsebezte egy madár a halántékán, és másnap súlyos sérülést szenvedett ugyanott, mégpedig vigyázatlansága miatt. Azt is mondta, hogy balesete a javára vált, mert azóta a korábbinál sokkal kifinomultabban és hatékonyabban működik a hatodik érzéke, intuíciós képessége.
___Legújabb könyvének főszereplője egy leendő sorozatgyilkos volt, aki utcalányokat tervezett megölni, és a legelső gyilkosságának elkövetésére készült, szinte tudományos alapossággal. Behatóan tanulmányozta a gyilkosság lélektani hátterét és vonatkozásait, továbbá a legkorszerűbb nyomozási eljárásokat és technológiákat, és élvezettel merült el hírhedt sorozatgyilkosok élettörténetének olvasásában, hosszan, szinte megbabonázva nézegetve a róluk készült fényképeket, főleg arcképeket. Középkorú, választékos ízléssel öltözött, magas, vékony, arányos testalkatú, világosbarna bőrű férfi volt. Dús, fekete haját hátrafésülve viselte, ami kiemelte domború, magas homlokát. Szabályos, mondhatni nemes veretű arca méltóságot sugárzott, szürkéskék szeme azonban hidegen fénylett, a tekintete idegenséget, elutasítást tükrözött. Vékony, egyenes vonalú ajkai elfojtott érzékiséget és vele együtt kíméletlenséget engedtek sejtetni. Kellemes, mély hangja ugyanakkor bizalmat keltett, mozdulataiban pedig volt némi tétovaság, vagy talán inkább ünnepélyesség.
___Ilyennek írta le tehát az író, és nem kis döbbenetére pontosan ilyennek látta viszont a valóságban másnap délelőtt, kedvenc kávéházában. Épp ővele szemben foglalt helyet, egy másik, szintén az ablak melletti asztalnál. A megjelenése, a tekintete, a mozdulatai, a hangja, ahogy szót váltott a pincérrel, pontosan olyan volt, mint készülő regénye főszereplőjének. Hogy leplezze ámulatát, a jegyzetfüzete fölé hajolt, és úgy tett, mintha írna valamit. A leendő sorozatgyilkos, miután megitta a kávéját, mindjárt távozott is.
___Az író tisztában volt azzal, hogy a legelső gyilkosságnak semmiképp se tudja elejét venni, hisz nem tehet feljelentést egy, még ismeretlen személy sérelmére elkövetni szándékozott bűncselekmény előkészületének megérzésen alapuló gyanújával.
___Alig egy hónap múlva megtörtént a gyilkosság. A tettes, aki egyébként sose vette igénybe utcalányok szolgáltatásait, semmilyen használható nyomot nem hagyott a nyomozás szempontjából. Meggyőződéssel hitte, hogy tökéletes bűncselekményt követett el. Az író által adott – és igencsak kétkedéssel fogadott – személyleírás alapján azonban hamar elfogták. Közömbösen vette tudomásul a letartóztatását. A kihallgatása során mintegy mellékesen megjegyezte, hogy hét gyilkosságot tervezett elkövetni.
___Az író nem folytatta a regényét, sőt fel is hagyott az írással. Megbecsült állást kapott a nyomozó hatóságnál; rejtélyes gyilkosságok felderítésén dolgozott, száz százalékos eredményességgel. Ám hogy hogyan készíthetett látatlanban tökéletes személyleírást egy leendő gyilkosról, az rejtély maradt számára.

 

[1]Írói beavatkozás, a Deus ex machina (isteni beavatkozás) analógiájára.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS