Óh, hogy fáj nekem,
hogy rám hasonlítotok.
Ugyanúgy nehéz az életetek,
és feszül minden idegszálatok.
Ha bajotok van, nekem fájtok,
az én szívem veri a százhúszat,
ha bánat hull reátok.
A pokol kínja nem volt kegyetlenebb,
mint az a nap és az az éjjel,
mikor megszülettetek.
A szenvedés szenvedést szül,
a fájdalomban egyek lettetek,
s hordjátok az öröklött súlyokat,
mint Krisztus hordta a keresztet.
Óh, hogy meghalnék érettetek,
ha bizonyos volnék afelől,
hogy a Megváltótok lehetek.
Hozzászólások