Az Idő, mely körbe vesz, néha úgy illan el,
észre sem veszem, napok telnek szinte
észrevétlenül, hétfőre kedd virrad, és
máris itt a péntek. Máskor meg úgy érzem,
ólomlábakon vánszorog, csak percre perc,
még mindig délelőtt van, és köröttem
mindent beborít a köd; de aztán nekiiramodik
valamiképpen, és egykettőre este lesz, sötéttel,
lecsüngő fellegekkel. Olykor elmerengek,
hogy is van ez? Mi az, mi elmúlt, s a jövő küszöbén
itt a jelen, csalfa pillanatai alkotják az életem.
Hozzászólások