Emlékezés szép egében
kutatom a tegnapom,
mennyi öröm ért meg régen,
lesz-e több még egy napon?
Nem a Tejút sűrűjében
csodálom a csillagom,
melegével takar éjjel,
keze az én paplanom.
Lágy szellőként ott van velem
minden messzi utamon,
figyelmeztet, hol van verem,
és mosolya jutalom.
Hívogattak mindennapok,
mindig sok volt a muszáj,
gondok nőttek, kicsik, nagyok,
s tűntek, mint a köd-uszály.
Napfelkelték bíbor fénye
minden reggel csalogat,
hiteget még kis reményre,
feledve volt nagyokat.
Emlékezés szép egében
megtaláltam csöndemet:
kéz a kézben, akár régen,
ez mindennél több nekem.
Hozzászólások