Ha kissé nehezen, kalandos útvonalon, de végülis eljutott hozzám a verseskötet. A múlt év, akárcsak az előtte eltelt esztendő is, sajnos nem a kultúra tág körű terjesztésének kedvezően alakult. Sokan, az ismerőseim közül is számosan, bezárkóztak otthonaikba a pandémia okozta kellemetlenségeket elkerülendő. Mi maradt ilyenkor a kultúra iránt érdeklődő emberek számára? A világháló jóvoltából fennmaradt csatornák. Azon csüngtünk szinte mindnyájan.
Ilyen kedvezőtlen körülmények után került sor ez év január 15-én, a Román Nemzeti Kultúra napján Elena Liliana Popescu költőnő újabb verseskötetének bemutatására.
Be kell vallanom, a baráti viszonyra való tekintettel már előtte megkaptam a könyv elektronikus lenyomatát, de régimódi olvasó lévén én mégis ragaszkodtam a nyomtatott változathoz. Más az, amikor az olvasó kezébe veheti, beleszagolhat a frissen nyomtatott könyvbe. Napokig csemegéztem belőle, ízleltem a 24 nyelvből általam ismert nyelvekre lefordított változatokat. Saját tapasztalatból tudom, hogy a műfordítás az nem egy „összedobott szöveg”, amin úgymond túl kell lenni, aztán letudni. A fordító, van úgy, hogy órákig-napokig ízlelgeti a szavakat, pátyolgatja a gondolatokat. Szinte azt mondhatnám, „újra szüli” a verset. A mindennapi életben többször találkozunk olyan szövegekkel – főleg a kereskedelemben, áruk termékek használati utasításaként – amik a google fordító használatával fordíttattak le. Legtöbbször ezek sutaságát megmosolyogjuk. Épp ezért szeretném kihangsúlyozni a fordító felelősségét, aki ilyen „munkára” szánja el magát. Vagy talán ez nem is munka, hanem egy kihívás, egy baráti gesztus egy jó cél érdekében.
Miért ne lehetne megismerni/megismertetni valaki gondolatait a világ számos nyelvén, ha azok mindenkihez szólnak? Elena Liliana Popescu költőnő versei ilyenek. Ez a most frissen megjelent kötet egy válogatás, olyan versek közül, amik már megjelentek a múlt években-évtizedekben az anyanyelvén, románul. Most pedig másik huszonnégy nyelven. Bábeli zűrzavar – mondhatná egy kívülálló – de a tapasztalat mást mond. Az általam kissé, vagy kissé jobban ismert nyelveket ízlelve, hallgatva, arra jöttem rá, hogy minden felolvasott nyelven megmaradt a vers üteme, dallama, és csak reménykedek, hogy értelme, mondanivalója is.
A könyvbemutatóra bejelentkező fordítók és verskedvelők mindnyájan megpróbáltak hozzátenni egy keveset a saját tudásukból, tehetségükből, ahhoz, hogy a versek a legszebben „szólaljanak meg” az anyanyelvükön.
Illusztrálásképpen egy rövid verset szeretnék közzétenni. Először román, majd magyar angol és francia verzióban is.
Nimeni nu ţi-a răspuns
Ai întrebat
uneori
ce este viaţa
fără să vrei
cu adevărat
să afli
răspunsul
Şi nu l -ai găsit!
Nimeni
nu ţi -a răspuns
pentru că nimeni
nu ţi -ar fi putut
răspunde…
Senki nem felelt
Azt kérdezted
olykor,
mi valójában az élet,
anélkül
hogy igazán
kerested volna
a választ.
És nem találtad!
Senki nem
felelt,
mert senki
nem ismerte
a választ…
Nobody answered…
At times,
you asked yourself
‘What’s life?’
not really
eager
for
an answer…
And so you never found it!
No one
answered
because
no one
could have…
Personne ne t’a répondu
Tu as parfois
demandé
ce qu’était la vie
sans vouloir
connaître
vraiment
la réponse
Et tu ne l’as pas trouvée !
Personne
ne t’a répondu
parce que personne
n’aurait pu
te répondre…
Ez volt a három nyelvre fordított változat. Magyarra, a mi anyanyelvünkre fordította P. Tóth Irén, a lassan világnyelvvé avanzsálódó angolra Adrian George Sahlean, a dallamos latin francia nyelvre pedig Estelle Variot. Ízleljük őket bátran, megéri.
A „De ce?” verseskötet az Eikon kiadó gondozásában jelent meg. Tizenöt verset foglal magában huszonnégy nyelven tolmácsolva. Egy biztos, ami erre a kötetre jellemző az nem a bábeli zűrzavar.
Hozzászólások