AZ UTOLSÓ SOR
Minden sor, melyet papírra vetsz
Bár soha nem aratsz –
Gondold át, az utolsó is lehet
Melyet az utókorra hagysz
Légy hát frivol, talányos és bölcselő
Koporsóból zöldellő bánat
Vakarék virág-vallomás
Az égbe szökkenő szivárvány-áldomás
Mézes-diós, pille szárnyú álom
Hallhatatlan, almapíron döngő lábnyom
Szellemillat, hangyaárnyék, bolyhos lágyék
Örömteli körmök, kaparintott életösztön
A sötét ÉN-ben magamtól is félnék
Vagy légy csak piciny jel, apró szignó
Sírkövedre te véshetnéd kortalan
Itt fekszik egy bomlott ELMEnt
Holtában is hontalan
Szóljon hozzá!