Hol vagy, Luigi?! • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Hol vagy, Luigi?!

– macskabaré fél felvonásban –

 

(Ködös reggel, a Kétlábú háza udvarán áll pizsamában)

Kétlábú (kiabál): Luigi! Hol vagy? Egész éjjel nem jöttél haza! Luigi!

Vörös Kandúr (kurrog, nyávog): Luigi szívem, merre jársz? Fél napja nem láttalak!

Kétlábú: Luigi! Gyere haza!

Vörös Kandúr: Luigi!

Kétlábú: Luigi!

Vörös Kandúr: Luigi!

Kétlábú: Luigi, merre jársz!

Vörös Kandúr: Luigi, szívem!

Kétlábú (a Kandúrnak): Ne szólítsd szívemnek, mert szétrúgom a segged!

Vörös Kandúr: Az én Luigimat úgy szólítom, ahogy akarom, érted, te főemlős?!

Kétlábú: Úgy, akkor nézzük meg, kihez jön oda! (kiabál) Luigi, gyere ide!

Vörös Kandúr (hangosabban): Luigi, ide gyere!

Kétlábú (hangosabban): Luigi, ide, ide!

Vörös Kandúr: Kurrr, Kurrr! Kurrrr.

Kétlábú (a Kandúrnak): Nincs kúrás… illetve kurrogás, értve vagyok!

Vörös Kandúr: Kurr, Kurr!

(Idegen hangok a ködből)

Első idegen: Ruby!

Második idegen: Baaazmeeeg!

Kétlábú: Luigi!

Második idegen: Baaazmeeeg!

Első idegen: Ruby!

Második idegen: Baaazmeeeg!

Harmadik idegen: Kuss legyen már, én még aludni szeretnék.

Vörös Kandúr: Pofa be! Én meg Luigimat szeretném.

Kétlábú: Az az én Luigim!

Harmadik idegen: Ha nem lesz csönd, megnézhetitek magatokat!

Vörös Kandúr: Gyere csak, nekem kilenc életem van!

Kétlábú (szemrehányón a Kandúrnak): Nekem csak egy…

(Puskalövés dörren. A Kétlábú és a Kandúr rémülten összerezzen.)

Kétlábú: Szerintem menjünk be és igyunk meg egy kávét. Van macskatápom is.

Vörös Kandúr: Rendben. Az öledbe ülhetek?

Kétlábú: Nem.

Vörös Kandúr: Leszedhetem a függönyeidet?

Kétlábú: Elkéstél: már nincs függönyöm.

Vörös Kandúr: Szólíthatlak apukának?

Kétlábú: Hát persze: anyádat, azt a nyolccsöcsűt!

(Hömpölygő köd. Golyó fütyül, valahol a távolban kiáltásokat hallani: „Ruby! Baaazmeeeg!”)

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS