– macskabaré fél felvonásban –
(Ködös reggel, a Kétlábú háza udvarán áll pizsamában)
Kétlábú (kiabál): Luigi! Hol vagy? Egész éjjel nem jöttél haza! Luigi!
Vörös Kandúr (kurrog, nyávog): Luigi szívem, merre jársz? Fél napja nem láttalak!
Kétlábú: Luigi! Gyere haza!
Vörös Kandúr: Luigi!
Kétlábú: Luigi!
Vörös Kandúr: Luigi!
Kétlábú: Luigi, merre jársz!
Vörös Kandúr: Luigi, szívem!
Kétlábú (a Kandúrnak): Ne szólítsd szívemnek, mert szétrúgom a segged!
Vörös Kandúr: Az én Luigimat úgy szólítom, ahogy akarom, érted, te főemlős?!
Kétlábú: Úgy, akkor nézzük meg, kihez jön oda! (kiabál) Luigi, gyere ide!
Vörös Kandúr (hangosabban): Luigi, ide gyere!
Kétlábú (hangosabban): Luigi, ide, ide!
Vörös Kandúr: Kurrr, Kurrr! Kurrrr.
Kétlábú (a Kandúrnak): Nincs kúrás… illetve kurrogás, értve vagyok!
Vörös Kandúr: Kurr, Kurr!
(Idegen hangok a ködből)
Első idegen: Ruby!
Második idegen: Baaazmeeeg!
Kétlábú: Luigi!
Második idegen: Baaazmeeeg!
Első idegen: Ruby!
Második idegen: Baaazmeeeg!
Harmadik idegen: Kuss legyen már, én még aludni szeretnék.
Vörös Kandúr: Pofa be! Én meg Luigimat szeretném.
Kétlábú: Az az én Luigim!
Harmadik idegen: Ha nem lesz csönd, megnézhetitek magatokat!
Vörös Kandúr: Gyere csak, nekem kilenc életem van!
Kétlábú (szemrehányón a Kandúrnak): Nekem csak egy…
(Puskalövés dörren. A Kétlábú és a Kandúr rémülten összerezzen.)
Kétlábú: Szerintem menjünk be és igyunk meg egy kávét. Van macskatápom is.
Vörös Kandúr: Rendben. Az öledbe ülhetek?
Kétlábú: Nem.
Vörös Kandúr: Leszedhetem a függönyeidet?
Kétlábú: Elkéstél: már nincs függönyöm.
Vörös Kandúr: Szólíthatlak apukának?
Kétlábú: Hát persze: anyádat, azt a nyolccsöcsűt!
(Hömpölygő köd. Golyó fütyül, valahol a távolban kiáltásokat hallani: „Ruby! Baaazmeeeg!”)
Hozzászólások