IN MEMORIAM NAGY LÁSZLÓ
Ha verset írok, mindig sírok
Könnyeimet számolod
Midőn hulló soraim
Elhaló sorsom olvasod
Örömöm, bánatom ontom
Vésem kényes papírba
Boldog, őrjöngő kínjaim
Fényes múltam, kéjes pírjaim
Sírnak, dicső ábrándjaim
Roskadnak időm súlya alatt –
Minden verssel könnyebb leszek
S egyszer bízvást elfogyok
De tán ez a kis könnyekből
Erezett tó, tócska
Vagy egy ócska tócsa –
Ha beülsz papírhajómba
Eljuttatja bús, holt lelked
A Hold fényébe bújva
A Szerelemmel a fogaid közt –
Az örök túlsó partra
Hozzászólások