A cirkusz világa a festők vásznain • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

A cirkusz világa a festők vásznain

 

Negyedik rész: Az álom és a képzelet határán − Marc Chagall cirkusza

 

 

Marc Chagall Cirkusz című festményén dolgozik

 

Chagall gyermekkorában szülővárosában, Vityebszben szerette meg a cirkuszt, de később Párizsban is rendszeres látogatója volt a Cirque d’hivernek. A színes ruhába öltözött artisták, a vidám és szomorú bohócok megragadták képzeletét. Az 1943-ban festett Zsonglőr című képén egyszerre több mutatványos is elkápráztatja a közönséget. A mélyvörös színű porondon felsejlik egy orosz falu képe. A nézőknek fenntartott rész kék színű. A festmény előterében egy kakasfejű zsonglőr produkálja magát, hátán valószerűtlenül nagy, fehér szárnyak emelik a levegőbe. Jobb karján egy óra, amiről a művészettörténészek azt feltételezik, hogy a családi házból való öröksége Chagallnak. Az óra érdekessége, hogy egy összehajtható posztón van. Ez a kettéhajtott időmérő Dali folyékony óráira emlékeztet.

 

Salvador Dalí: Elfolyó idő

 

A zsonglőr ingén egy táncoló hegedűs látható. Lábainál a falusi ház tetején egy galoppozó ló hátán egy műlovarnő mutatja be cirkuszi mutatványát. A szülőföld egyik házának és a cirkuszi jelenetnek az összekapcsolása utalás lehet Chagall első cirkuszi élményeire. Az egyik néző sem mindennapos jelenség. Egy kétfejű, félig nő, félig lóalak bal kezében fehér virággal hajol a zsonglőr felé. A kép jobb sarkában megvilágítva egy lány hintázik a trapézon. A Chagalltól megszokott élénk színek csak hangsúlyozzák a cirkusz színes világát. Felmerül a kérdés: a zsonglőr maga a művész, aki a valóságtól eltérő mesebeli világot álmodik meg? Lehet, hogy ez az üzenet nem fordult meg Chagall fejében, így a belemagyarázásokat hagyjuk meg azoknak, akik ezt valamennyi enigmatikus képnél megteszik.

 

Chagall: Zsonglőr

 

A kék cirkusz című festményen egy felülről megvilágított trapézművésznő fejjel lefelé hajtja véghez mutatványát. A behajlított test, a kezek és a lábak helyzete a mozgás dinamikáját sugallják. Mellette egy zöldfejű, mosolygó ló nézi elbűvölten a lányt, akárcsak egy ember. A ló feje felett a nap, amelyben a hold hegedül. A ló mögött egy háromtagú zenekar muzsikál. A trapéz felett a gravitációnak ellentmondva és nem a vízben, hanem a cirkuszi sátorban repül egy nagy kék hal, amelyik uszonyával egy csokor virágot nyújt a lány felé.

 

Chagall: Kék cirkusz

 

A vidám, mozgalmas cirkuszi képek mellett Chagall megfesti a szomorú bohóc képét is. A Komédiások az éjszakában című képen nincs cirkusz, nincs porond, csak a holdfénynél szomorúan zenélő bohócok láthatók. Chagall egyszer ezt írta: „a festészet tragikus nyelv.” A hegedülő bohóc arca, keze és a hegedűje is fehér. Minden a cirkuszi bohóc lisztes arcára emlékeztet. Társa egykedvűen klarinétozik. Nyoma sincs a zenélés örömének. Egy madárfejű, bohócruhába öltözött nőalak éneklő, fehér maszkot viselő lányt tart a kezei között. A háttérben zenészek kísérik a szólistákat.

 

Chagall: Komédiások az éjszakában

 

Egy művészettörténész azt feltételezi, hogy Chagall szomorú bohócai élete tragikus pillanatainak tükörképei. Akár így van, akár nem, Chagall szomorú bohócai beillenek azoknak a festményeknek a sorába, amelyeken a művészek, Toulouse-Lautrectől Tóth Ernőig megmutatják a cirkusz árnyoldalait is.

 

Toulouse-Lautrec: Ülő bohócnő

________________________________________________________________________ 

 

Georges Rouault: Tragikus bohócfej

_______________________________________________________________________ 

 

Pablo Picasso: Verklis

 ________________________________________________________________________ 

 

Bernard Buffet: Szomorú bohóc

_____________________________________________________________________

 

Tóth Ernő: Hazatérő bohóc

 

Ambroise Vollard, neves műgyűjtő és galériatulajdonos, maga is nagy cirkuszrajongó, 1927-ben felkéri Chagallt, készítsen guas-festményeket a cirkusz témájából. Felajánlotta a művésznek saját páholyát, amit Chagall örömmel elfogadott. 1962-ben kezdett el dolgozni cirkuszi festményein. A Vollard által rendelt első guas-képek után huszonhárom színes és tizenöt fekete-fehér litográfiát készített el. A színes litográfiákból 1967-ben a Tériade Kiadó könyvet adott ki Chagall szövegével. „A cirkusz felkavar. Ez egy mély dolog. Egy időtlen táncjáték, amelyben a könny és a mosoly, a karok és a lábak egy nagy művészet formáját öltik magukra.” – írta a művész. Az alábbiakban öt képet láthatunk Chagall Cirkusz-szériájából.

 

 

 

 

_______________________________________________________________________

 

___________________________________________________________________________ 

____________________________________________________________________________

 

_______________________________________________________________________________ 

 

 

____________________________________________________________

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS