Olyan hatalomról esik most szó, melyet mi magunk gyakorlunk, eltérő hatással, elfogadással. Ezt a személyes hatalomnak a gyakorlását, minden ember maga alakítja, csak az a kérdés, milyen mélységben és hogyan. Mert ugye a hatalom az, amikor valaki, akaratát, szándékát másra, másokra tudja, akarja testálni. Ha ez nem sikerül, ez abban mutatkozik meg, nincs szándékában elfogadni, magáévá tenni más akaratát. Vagy szembefordul ezzel a személyes hatalmi törekvéssel.
Ezért is van nagy jelentősége annak, hogyan, milyen módon gyakoroljuk ezt a bizonyos személyes hatalmat. Ehhez kell megfelelő önértékeléssel, önbecsüléssel és önbizalommal rendelkeznünk. Ehhez megfelelő mértéktartás, önfegyelem, tudás, döntéshozási képesség szükségeltetik. Nehéz feladat a hatalommal élni. Már Lucius Anneus Seneca (Kr. előtt 4. sz.) megmondta: „a legnagyobb hatalom: önmagunknak parancsolni!”
*
H. Péter most, nyolcvanévesen visszaemlékszik az elmúlt század hatvanas éveire, amikor arról kérdeztem, hogy mit csinált új beosztásában. Nem egyszerű a válasz erre a kérdésre, amikor azt firtatjuk, milyen volt a beosztásban gyakorolni a személyes hatalmat. A hatalomba úgy jutott, hogy az akkori tanácsi berkekben egy járási hivatalban kapott beosztást. Ő foglalkozott abban az időben a kisiparosokkal, engedélyeket adott ki, felügyelte őket. A változás úgy történt, hogy az elődje nyugdíjba ment. Ez pontosan az akkori új mechanizmus kezdeti időszakára esett.
Az előd már nem nagyon törte magát, új dolgokat nem vitt a munkájába. Az engedélyek kiadása lelassult, sőt már nem adott ki. Úgy is mondták abban az időben, hogy iparengedélyt csak körülményesen, esetleg kenőpénz közbeiktatásával lehetett megszerezni. A falvakban hiány volt asztalos, kőműves, ács, szobafestő, fodrász szakemberekből. A szakmai munkálatokat azonban a kereslet kívánta, ezt többségében a kontárok (Mekk mesterek) végezték.
Belépett H. Péter és alaposan felmérte az akkori helyzetet. Új engedélyeket adott kisiparosoknak. Számuk is megemelkedett, kezdett összeszűkülni a kontárok területe. Ezzel egy jó minősítésű verseny alakult ki. A jobbak maradtak, a gyengédek elvesztek, megszüntették tevékenységüket. Ez a pezsgés az akkori „fehér házban” feltűnt az ottani első embernek. Hívatták H. Pétert, magyarázza meg a bizonyítványt. A magyarázat egyszerű volt, döntéshozási képességével, a hatalom (engedély kiadás) gyakorlásával a lakosság színvonalasabb, megbízhatóbb szolgáltatásokat kapott.
H. Péter hitt önmagában, érezte, hogy a színvonal megemelését alapos mérlegeléssel biztosan meg tudja csinálni.
*
S. Ferenc abban a mechanikai műszereket gyártó kft-ben már nyolc éve dolgozott. Valahogy magának való embernek ismerték, nem nagyon barátkozott a kollégákkal. Ült a gépe előtt és megszokott, egyenletes mozdulatokkal rakta a hajlítógép alá a munkadarabokat.
Termelési értekezleteken mindig felszólalt, voltak ötletei, de azokat a többiek nem díjazták. Pedig mindig mondta, ha bevezették volna, jobban, termelékenyebben menne a munka.
A művezető egyik napról a másikra megbetegedett, kórházba került. Kellett helyette egy ember, aki szervezi, irányítja a munkát. Mivel S. Ferencet aktív munkásnak tartották, így egyelőre, ideiglenes jelleggel megbízták a művezetői teendők ellátásával. Kezdetben nem is volt baj, mert a korábbi mechanizmus megszokott rendje szerint tovább működött. Aztán kezdődtek a gondok. S. Ferenc tett pár intézkedést – személyes hatalmából kifolyólag – hogy a munka kezdett akadozni. Több dolgozót megfedett, másik műhelybe tette át. A kollektíva így meglazult. Voltak veszekedések, ketten ki is léptek a kft-ből. Mi lehetett itt a hiba? – teheti fel bárki a kérdést. A válasz sem bonyolult. S. Ferenc a hirtelen kapott hatalom hatására rossz döntésekkel a rend felbomlását eredményezte. Nem volt önbecsülése, rossz mérlegelése tevékenységéről, magatartásáról.
Az ideiglenes művezetőség nem lett végleges. S. Ferenc a feléje felhozott kritikák hatására másik munkahelyet keresett magának.
*
K. Sándor itt született ebben a faluban. Iskoláit itt kezdte, majd a közeli város közgazdasági technikumában érettségizett. Érettségi után továbbra is bejáróként élte életét. A szüleivel lakott és a városban egy faipari kft-nél volt, gazdasági elemző. Ez az ingázás nem volt fárasztó, hiszen a Volánbusz húsz perc alatt megtette a falu és a város közötti távolságot. (a városlakónak is jól jönne ilyen húszperces járat!). Ez jó alkalom volt, hogy beszélgessen egy-egy mellé ülő falubeli utassal, és ha nem is vitát, de eszmecserét folytattak a napi dolgokról. K. Sándor nőtlen volt egy jó darabig. Így az lett a szokása, hogy amikor hazaért a munkából, leszállt a buszról, a többiekkel bement az ottani kocsmába, egy sörre.
Itt aztán mindenről értesült, mert megoldódtak a nyelvek, beszéltek folyamatosan. Úgy működött – mivel a többi nem létező fórum nem is „üzemelt” – mint az ókori görögöknél az agora, piactér, ez itt fedett helyiség, bádogpulttal, sörös csapokkal.
K. Sándor közvetlen ember volt, szélsőséges vitákba nem keveredett, sőt sokszor őt kérdezték meg, hogy döntsön egy kialakult helyzetről. Volt magatartása, és ahogy teltek az évek, úgy érezte, többen köszönve, előre is üdvözlik. Az idősekkel még pár szót is váltott.
Történt aztán, hogy helyhatósági választásra került sor. Az előző polgármester családi okok miatt egy távolabbi faluba költözött. Többen felvetették: jó lenne, ha indulna a választásokon. Először elgondolkozott ezen, de aztán elhessegette magától ezt a tényt. – Kicsi vagyok én ehhez! – fogalmazta meg eléggé bizonytalanul, de valahogy mégis egy olyan gondolat fogalmazódott meg benne – persze ezt nem tudta, – mint Napóleon mondta: „Megteheti, ha hiszi, hogy képes rá!”
A vége mégis az lett, hogy függetlenként elindult. A választás pozitívan zárult, javára. Ennek már tizenkét éve, most a negyedik ciklust éli át, a faluval együtt. K. Sándor elmondhatja (szerénysége miatt ezt éppen nem teszi), hogy önbecsülése, önbizalma nem hagyta cserben. Mindig pontosan és jól tudott dönteni. A falun meg is látszik ennek az eredménye. Ha egy idegen idelátogat, jó benyomással távozik. Rendezett a falu, fás, ligetes, sok virággal. Azóta több utca aszfaltos burkolatot kapott, az óvodát bővítették, az iskolát felújították. Sárban már nem kell menni, minden felé járda vezet.
Amire a falusiak a legbüszkébbek, hogy először, a kezdeti időkben, öregek napközije nyílt, ahol az egyedül maradt öregek napközben eltöltötték idejüket, ebédet kaptak (minimális térítésért), és úgy távoztak haza. Persze, ahogy teltek az évek, ez a napközis ellátás már kevés volt, bentlakásos öregek otthonát igényeltek az öregek, akik sajnos gondoskodás nélkül maradtak. K. Sándor most így, negyvenöt évesen boldog sikerein, de igazán az teszi megnyugvóan kiegyensúlyozott emberré, hogy a faluban nincs egy lakos sem, aki rosszat tudna mondani rá.
*
Tudjuk, hogy a társadalom az egyénen túl, apró „sejtekből”, nevezetesen a családokból tevődik össze. Megszokott létszám szerint 4 főből, apa, anya, apró (majd felnőtt) gyerekek. Apa, anya száma is változhat, de a gyerekeké talán a legtöbbször.
A gyerekek növekednek, a szülőknek pedig nevelni kell őket mindenre, viselkedésre, ügyelni a tanulásra, a szabadidő hasznos eltöltésére, meg még sok-sok egyéb dolgokra, feladatra. Ha ez a folyamat rendesen működik, nincs is semmi baj. De mi van akkor, ha akadozik, vagy nem megy. Itt jön a szülő felelőssége, a megfelelő végrehajtásra, személyes hatalma.
Ebben kellene megfelelő mértéket tartani, hogy ne legyen majd később olyan visszhang: – Engem az apám folyamatosan vert! – Engem nem engedtek szórakozni. – Ő, mármint az apám, akarta megszabni, kivel járjak, kivel barátkozzam.
Pedig tudjuk jól, mennyire fontos a család szerepe, gyerekeiknek felnőtté válásában.
*
U. Béla egy autóalkatrészeket gyártó cégnél dolgozott. Beosztása: termelési programozó. Mit kell ezalatt érteni? Többféle műszert gyártanak, ha az „A” nevűt gyártották, szerelték össze, ehhez 25 darab alkatrész kellett, melyet a gyártó cég különböző műhelyeiben, vágó, sajtoló, fröccsöntő részlegeiben, előre kiszámított mennyiségben kellett legyártani, hogy majd a szerelőszalag legalább két hétig akadálytalanul tudjon működni. U. Bélának előre ki kellett számolni, ki mennyit gyártáson, napi ütemezésben. Aztán a napi eredményeket neki kellett statisztikai formában feldolgozni és jelenteni M. Béla termelési osztályvezetőnek. Ő személyes hatalma szerint, reggel 9 órára kérte az összesítőt, két nap múlva 8 órára, de volt, hogy 7-re kérte. Ekkor kezdődött a munkaidő! U. Béla pedig idegeskedett, nem volt meg minden jelentés, telefonált, eleget akart tenni a főnök személyes hatalmából adódó parancsnak.
*
Összefoglalva a fentebb olvasottakat, megállapítható, hogy a személyes hatalmak valamiféle beosztásból erednek.
Kérdés: – Mi van akkor, ha nincs hatalmam semmi felett? Csak élek, egy egyszerű ember vagyok, teszem a dolgomat, ahogy azt kell. Semmi extra!
Van, aki úgy vélekedik erről, mint Oscar Wilde ír költő, író: – „Nincs közölni valóm, csak az, hogy zseni vagyok!”
Mary Wollstonecraft angol írónő elhatárolja magát a konkrét hatalomtól, amikor azt mondja: -„Nem azt kívánom, hogy legyen hatalmunk a férfiak felett. Csupán azt, hogy legyen hatalmunk önmagunk felett.”
Az ember ember akar maradni. Ez a legfőbb, amit mondani lehet.
Hozzászólások