Tojásos perpatvar • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Tojásos perpatvar

Ebben a faluban Kovács Katónéni és Völgyi Piroska egy utcában laktak. Nem messze egymástól, csupán három ház választotta el őket. Kovács Katónéni már túl volt a hatvanon, Völgyi Piroska ezzel szemben olyan harmincas lehetett. Ha valaki találkozott vele és megnézte, egy véleménye lehetett csak, érett asszonyság, kicsattanó erővel. Mind a ketten férjnél voltak és a házasságukra nem lehetett rossz szót mondani.

Történt aztán egyszer, hogy Patkós Julika néni, aki olyan ötvenéves korához viszonyítva, minden lében kanál hírében állt. Szószátyársága kiváló volt, nem marad meg benne a szó, beszélni kezdett. Sőt, két szóból valami csodálatos képességgel négyet csinált. Így a szokott rövid hír is félórás beszélgetésbe torkollott. Tudta ezt mindenki a faluban, így az általa közvetített hírnek nem volt valami nagy súlya. Mégis fel tudta borzolni a kedélyeket, sokan meg is haragudtak rá, de ez sajnos nem javított a helyzeten. Patkós Julika néni, amit mondott, csak legyintettek rá. Néha aztán fején találta szöget, ilyenkor lett is baj belőle. Julika néni a haragosok elől bujdosott, legalábbis elkerülte a sértett felet.

Sajnos ez a bujdosó állapot nem tartott sokáig, mert Patkós Julika néni nem tudott csak úgy pihenni, újabb kihívások kellettek ahhoz, hogy meglegyen az általa vélelmezett lelki békéje. Így történt aztán, hogy híreket terjesztett Völgyi Piroskáról. Azt mondta, hogy a téeszben van egy fiatal traktoros, azzal szokott silótakarmányért Piroska kimenni a falu határába. Ott aztán megpihennek, sokszor több időt töltenek ott, aztán mikor visszaérkeznek, Piroskának az arca ki van pirulva. Ő nem tudja, csak kérdi, mit csinálhatnak ott a mezőn?

Ezt a történetet nem tudta magába tartani, amikor találkozott a boltból kijövet Kovács Kató nénivel, melegében el is mondta.

– Hallottad, mi történt Piroskával? – kérdezte halkan, hogy ne hallja senki sem.

– Nem! – mondta Katónéni és valóban ő is kíváncsi volt, mi történhetett. – Mondjad már!

Patkós Julika néni pedig belekezdett a meséjébe és jól kiszínezve közre adta történetét.

– Ne mondj ilyen marhaságot! – reagált a történetre Kató néni. – Nagyon jól megvan az a férjével! – érvelt tovább.

– Az újdonság izgató! – szögezte le Patkós Julika néni. – Ő még fiatal és az ilyen kihívásnak biztosan nem tud ellenállni.

– Te csak azt gondolod. Rendes asszony a Piroska!

Aztán ebbe maradtak. Katónénit azért emésztette a történet, nem akarta elhinni. Úgy döntött, elmondja ezt Piroskának. Amint hazaért, át is kopogott a szomszéd asszonyhoz és elmondta a hallottakat. Piroska mérges lett, itt is valóban kipirult az arca.

– Törődne inkább a maga dolgával. Mindig a mások sorsát akarja irányítani! – fakadt ki Piroska. – Majd elkapom én azt a cafkát. Csak találkozzam vele, ellátom a baját, nem teszi zsebre, amit tőlem kap! – összegezte reagálását a történtekre.

Kovács Katónéni egy kicsit röstellte is magát. Talán nem kellett volna elmondania, majd még nagy baj lesz belőle. De már nem volt visszaút. Piroska pedig azon törte a fejét, mit csináljon, hogy jól odavágjon ennek a szószátyár szipirtyónak. Még pedig úgy, hogy örök életében tanuljon belőle és ne legyen kedve még beszélni sem. Innentől kezdve gyűjtötte erejét, nem akart csak úgy hirtelen rá rontani. Meg kell adni a módját!

Így teltek a napok, sőt a hetek. Patkós Julika néni nem mutatkozott a faluban. Ez olyan volt, mintha ő maga is rájött, talán túl lőtt a célon és most jobb a meghunyászkodás, abból nem lehet baj.

Egy pénteki napon törtét, hogy Piroska elgyalogolt a falu utolsó utcájába. Itt lakott egy ismerőse, aki sok tyúkot tartott, így eladandó tojások sokasága sorakozott nála a kamrába. Tojásért ment, férje szereti a szalonnás rántottát, legyen reggelente mivel megkínálnia. Kerek kosarába bele is raktak harminc darabot.

– Máskor is gyere, van bőven, tojnak a tyúkok – invitálta az ismerőse.

– Jövök, szépek a tojások és jó nagyok! – mondta Piroska és vissza indult hazafelé. Már a kocsmánál járt, amikor előtoppant a semmiből Patkós Julika néni. Meglepődött, erre nem számított. A járdán találkoztak, már elmenekülni, vagy kikerülni nem volt lehetősége Julika néninek. Mind a ketten megálltak, nézték egymást.

– Na, itt vagy te pletykás szipirtyó! Mit híresztelsz te rólam? – vonta kérdőre Piroska. – Azt mondod, kurva vagyok? Tudod ki az, majd megmondom én neked! – de ez a beszélgetés eléggé emelt hangon folyt, már kiabálásnak hatott. Erre többen felfigyeltek, az emberek megálltak.

– Semmit, semmit – mentegetődött Julika néni és hirtelen nem tudta merre menjen. Amint látta Piroska mérges arcát, lába mintha gyökeret eresztettek volna, Nem tudott semerre mozdulni, csak állt ott egyhelyben és várta hátha történik valami kedvező mozzanat, amelyből kimenekülhet. Piroska folytatta emelt hangon:

– Jobb lenne, ha a saját portádon takarítanál! Ne avatkozz te bele senki életébe! – oktatta Piroska. Erre a veszekedés szintű szóváltásra a kocsmából is kijöttek a férfiak. Sokan hozták kezükben az éppen fogyasztott sörös korsójukat. Úgy tűnt, mintha ez itt egy olcsó színjáték lenne, talán jó lesz megnézni, hátha még szórakozunk is. Vélték többen is.

– Ne hagyd magad Piroska! Mindjárt szólok a férjednek, segítsen – szólt közben egy svájci sapkás férfi.

– Nem kell! Majd én móresre tanítom ezt a nőt! – mondta Piroska – és belenyúlt a kosarába.

– Mindent bele! – biztatta egy fiatal srác.

– Drukkolunk neked. – mondták többen.

– Végre valaki megtanítja ezt a pletykafészket móresre!

– Nem félek! – vágott közbe Patkós Julika néni határozottan és próbálta éreztetni, hogy nem fél.

Piroska elővett egy tojást és kiváló célzással Patkós Julinénit fejen találta. A tojás eltört és sárgája végig folyt az arcán. Innentől kezdve, mintha golyózápor zuhatag érné Julika nénit, záporoztak a tojások. Már a tizenötödik tört szét kabátján, fején. Úgy állt ott minta besárgították volna, megszeppenve, erre nem számított.

– Mindent bele! – kiabálták a férfiak.

– Úgy kellett neki! Eztán nem jár a szája feleslegesen. – mondta egy idősebb férfi.

– Még egy párat durrants el! – biztatták Piroskát. Ő pedig nem volt rest, pár tojást még feláldozott a szégyenítés oltárán.

Aztán kitört az ováció, taps is kísérte.

– Ez egy remek alakítás volt! – nyugtázták Piroska fellépését.

Az elhangzott párbeszéd alkalmas volt, hogy a sértett Julika néni hirtelen sarkon forduljon és menekülőre fogja járását.

– Menj csak, menj! Vissza se gyere! Ilyen emberre nincs szüksége senkinek! – foglalta össze Piroska maradék dühét.

A kocsmából kijött férfiak csak álltak és néztek egymásra.

– Ilyen asszony kell nekem! – jegyezte meg egy fiatal férfi.

– Az ilyen még a te bajodat is ellátja. Nem mernél hazamenni egy kocsmai kirándulás után!  – egészítette ki az előző véleményt egy idősebb, bajszos férfi. Ezen aztán nevettek és lassan vissza szivárogtak a kocsmába.

Piroska pedig elindult hazafelé. Fogta kezében a kerek kosarat, amely a kilőtt „tojásgránátoktól” jóval könnyebb lett. Betért Kovács Kató nénihez és aprólékos pontossággal elmesélte a kocsma előtt lejátszódott „előadást”. Újból átélte a történteket. Megjegyezte úgy összességében:

– Bízom benne, hogy jó lecke volt ez a megszégyenítés annak a pletykás öregasszonynak. Talán többé nem jár a szája feleslegesen.

– Úgy legyen! – mondta Kató néni és titkon nyugtatta magát. – Mégis jó volt, hogy elmondtam neki.

Piroska fogta kerek kosarát, belenézett és megállapította, hogy még maradt hat tojás. Azt majd reggel a szalonnás rántottához pont elég lesz.

– A kedves férjem pedig jóízűen elfogyasztja, és ha majd hall valamit a történtekről, biztosan megállapítja: – Az én Piroskámmal nem lehet csak úgy kibabrálni!

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS